Elolvastam egy blogbejegyzést. Kemény erkölcsi dilemmáról szól. Eszembe jutott Mrožek Szerződés című drámájának egyik szereplője a portás. Nem tudom, hogy a blogíró olvasta-e a drámát, de az most mindegy.
Nem győzöm görgetni a hozzászólásokat. Mindenki álnéven szól hozzá. Azzal semmi bajom, ha valaki nem vállalja saját véleményét. A bajom azzal van, amit odaírnak, hiszen azt bárhova oda lehetne írni. Ha nem lájkolta volna boldog-boldogtalan a bejegyzést, akkor sose találom meg, hiszen a szerzőt személyesen nem ismerem. Ha nem találom meg, akkor sem történt volna nagy baj, hiszen olvastam és néztem is a drámát. A jó bejegyzések lényegét ismerjük, a rosszaknak viszont nincs lényege. Talán B. Russell mondásához kell tartani magunkat: „Ha többet olvasnánk, akkor kevesebbet kellene írni”. Aki ismeri a svájci szálloda portásának dilemmáját, annak nem kell másodkézből. Aki nem ismeri, az néha hozzászól, de nem a lényeghez.
Az én dilemmám egyszerű. Örüljünk-e a hozzászólásnak, vagy ne.
