Talán igen, talán nem

a portás dilemmája

Elolvastam egy blogbejegyzést. Kemény erkölcsi dilemmáról szól. Eszembe jutott Mrožek Szerződés című drámájának egyik szereplője a portás. Nem tudom, hogy a blogíró olvasta-e a drámát, de az most mindegy.

Nem győzöm görgetni a hozzászólásokat. Mindenki álnéven szól hozzá. Azzal semmi bajom, ha valaki nem vállalja saját véleményét. A bajom azzal van, amit odaírnak, hiszen azt bárhova oda lehetne írni. Ha nem lájkolta volna boldog-boldogtalan a bejegyzést, akkor sose találom meg, hiszen a szerzőt személyesen nem ismerem. Ha nem találom meg, akkor sem történt volna nagy baj, hiszen olvastam és néztem is a drámát. A jó bejegyzések lényegét ismerjük, a rosszaknak viszont nincs lényege. Talán B. Russell mondásához kell tartani magunkat: „Ha többet olvasnánk, akkor kevesebbet kellene írni”. Aki ismeri a svájci szálloda portásának dilemmáját, annak nem kell másodkézből. Aki nem ismeri, az néha hozzászól, de nem a lényeghez.

Az én dilemmám egyszerű. Örüljünk-e a hozzászólásnak, vagy ne. 

IT Business - Nekirugaszkodás

IT Business - Nekirugaszkodás.

Ne siess a gyehennába, mondta Alihodzsa

A napokban egy utazásszervezővel beszélgettem. Mesélte, hogy csak a luxus és az öt napnál rövidebb nyaralásokat lehet eladni. Mit is kezdjünk a munkaidőn túli idővel? Mindig is izgatott ez a kérdés.

„Ali hodzsa rosszindulatúan azt válaszolta, nem az a fontos, amit az ember időben megtakarít, hanem az, hogy mit cselekszünk ezzel a megtakarított idővel; hogyha rosszra használja föl, akkor jobb volna, ha egyáltalán nem is takarítaná meg. Azt bizonygatta: nem az a fő kérdés, vajon az ember gyorsan jár-e, hanem az, hogy hova megy, és milyen dologban jár, s hogy ennélfogva a gyorsaság nem is jelent mindig előnyt. – Ha a gyehenna felé haladsz, jobb, ha lassan jársz – mondotta mérgesen egy fiatal kereskedőnek.” (Ivo Andrić: Híd a Drinán)