Volt a konferencián egy előadó, aki feltett egy képet:
Jött a szokásos közönségbekapcsolás. – Ki van a képen? Tudtam a választ, de nem volt értelme ünneprontónak lenni, hiszen a fiatal Corporate Univetsity igazgatók nem tudathatták.
Kicsit mérgelődtem, hogy nekem nem jutott eszembe a „mérhető vs. mérhetetlen” dumáimnál ezzel kezdeni. Izgatottan vártam, hogy mit hoz ki az előadó abból, hogy 1968-ban a távolugró néhány percig nem tudta az eredményt, de érezte. Nagyon drukkoltam kollegámnak, de úgy látszik nem eléggé.
Talán, majd egy következő előadásomon ellopom az ötletet, és kihúzok belőle valamit. Amikor megtanultál valami akkor tudod, hogy nagyot ugrottál-e, de nem tudod mekkorát. A távolúgrás és a tudásgyarapodás között van egy apró külömbség: az utóbinál a végén sem tudod, hogy mekkora nagy.