Talán igen, talán nem

Tanítható-e a döntéstan?

A fel nem tett kérdésre, hogy van-e döntéstan, a válaszom egyszerű: Van! A címben feltett kérdésre is egyszerű a válaszom: Tanítható! Ehhez illik hozzáadnom belgrádi kolleganőm mondását: Zoli, amit te tanítasz az döntésfilozófia. Amit mondott, az se nem több se nem kevesebb, hanem más, mint amit én akartam. Csak annyit akartam, és talán most is azt akarom, hogy az emberek ne féljenek attól, hogy vannak döntések, amiket néhány száz „ha…akkor szabállyal hoznak meg.

Tanítványaimtól, ismerősöktől és ismeretlen kollegáktól kaptam néhány tucat könyvet a döntésekről. Kaptam, vagy letöltöttem néhány száz cikket. Megnéztem néhány száz konferencia előadást a műfajról. Valamennyire letisztult a kép a műfajról.

• Láttam három embertől pazar konferencia-előadásokat: James G. March, Henry Mintzberg, Nassim Taleb
• Van egy lényeges cikk: H. Mintzberg F. Westley
• Van két klasszikustól egy-egy könyv: H. Simon és D. Kahneman
• Van két könyv az „új szelek” markáns képviselőitől: S. Iyengar, és M. Gladwell

Talán ezeket érdemes tanítani:

1. Helenio Herrera sportot csinált a fociból
2. Henrik Ibsen és Slawomir Mrožek dilemmái
3. Minden tudás elérhető
4. Keresem a kekszet a bevásárlóközpontban
5. A titkárnőm megveheti az autómat, de a barátnőmnek ne vegyen virágot
6. Karaoke majmok
7. Strucc-farm
8. Új középkor
9. Hárombetűs placebo – minél drágább annál többen vásárolják
10. 1952-ben született meg a téves kép: a számítógép többet tud, mint az ember
11. Mégsem lett világszám a Doctus KBS
12. Milyen hosszú Anglia tengerpartja
13. Ami megszámolható, abból valami kiszámítható
14. Nincs nehezen mérhető, de van mérhetetlen
15. Minden képlet megfelezi az olvasók számát
16. Nincs oka, ne is keressük
17. Az öngyilkosság és a tetoválás után nincs több döntés
18. A kifogástalant megtalálhatjuk a legjobbat nem
19. Nézelődik, de nem lát semmit
20. Van szerencsém
21. Mire már tudjuk, hogy merre kel menni, addigra már túlmentünk rajta
22.  Majd ha a hídhoz érünk, akkor döntjük el
23. Menet közben tanul a tudás
24. A mester szimata
25. Kis III János: a betanított fehérgalléros
26. George Best: a fenegyerek
27. Akkor lennék hülye, ha mindig gondolkodnék
28. Az MBA peremén

Vigyázz, hamisítják

Soha sem tanítottam „coaching”-ot. Hozzáértőknek nem kell magyarázni, hogy a „coach”- iskola és a "coaching" tanítás között semmilyen hasonlóság sincs. A szakmát néhány száz órában kell tanítani azoknak akik majd művelik. A „coachee”-nak meg elég egy tucatnyi óra, hogy felismerje az amatőr, a középszerű és a profi „coach”-ot.

A műfajnak nincs guruja. Nemrég valaki(?) definiálta a coachingot: "A coaching egy tudományos alapú művészet". Nos, ilyenné is csűrhető-csavarható az egyetlen használható nyugati-definíció, miszerint "a coachig a kontextusba helyezés művészete"? Nincs olyan könyv amit egyszuszra kiolvasnál. Tiszta lappal indulhatok, ugyanúgy, mint 2007-ben az iskolával, de mégis másként.

Kaptam 28 óra szabdságot, és most készítem a curriculum 14 témáját. Talán ezek a témák lehetnek izgalmasak:

1. három millió revizor, de csak egy szerszámosláda
2. a labdaadogatást lehet tréningezni, sőt muszáj is
3. a kiégettek Dorinái
4. „P2P” műhelymunka
5. mentorhiány
6. José Mourinho azért kapja a pénzt, hogy kiabáljon a pálya széléről
7. Mintzberg magyar hangja
8. www.thinkers50.com
9. a legolcsóbb könyv: amit néhány óra alatt a kontextusomba jut
10. nem félünk a szabadúszóktól
11. egyetlen eredmény: ha visszahívod
12. az ügynök halála
13.  a fogorvosomnak nem szoktam megnézni a diplomáját, hanem hiszek haverom ajánlásában
14. vigyázz, hamisítják

 

A diákoknak tetszeni fog, és majd ha „coachee” lesz belőlük...

Talán a „coach”-ok is hasznát látják 7-8 év múlva, amikor olyan (v)evőik lesznek, akik tudják, hogy mit kapnak be szívesen.

nem dolgozol, hanem játszol

A gyerek, amikor elkezd játszani egy vödörnyi lego alkatrésszel, akkor nem jót akar csinálni. Nem is lesz jó semmire az, amit csinál, de izgalmas lesz a játék.

Múlthéten megígértem, hogy augusztus végéig megírok tízezer szót (6x8000 karakter szöveget). A megrendelő hozzátette: nehogy már ne legyen neked annyi kész szöveged. Persze, hogy már megvannak a szavak, de még játszom velük egy hónapig. Nem lesz jobb a szöveg, de talán izgalmas lesz a játék.

Tegnap hallottam: Te nem is dolgozol, hanem játszol. Ezt már 30 évvel ezelőtt hallottam fiamtól is, amikor nézte, hogyan rajzolgatok. Talán úgy is van.

8 óra mítíng

Ülök a cukrászdában és nyalogatom a fagyit. Megérkezik egy tanítványom, és dől belőle a panasz.

- 8 óra mítígen vagyok túl. Vazeg, senki se figyel a másikra. Meg kellene tanítani ezeket a managereket figyelni.

- Fordítva van. Meg kellene tanítani az embereket figyelemfelkeltően mesélni.

Talán Krigler Gábor segíthet rajtuk. Az sem árt, ha elolvassák Pink Emberi dolog című könyvének 7. fejezetét.  A „figyelem-tréning” biztosan nem segít abban, hogy odafigyeljünk unalmas dolgokra. 

Tanítható-e a káosz?

A kíváncsi diákok megérdemlik, hogy megtudjanak valamit a bonyolultságról. Nagyjából annyit kellene tudni, hogy a bonyolultat nem érdemes szétszedni, hiszen részeiből semmire sem jöhet rá. Odáig kellene eljutni, hogy ha megkérdezik tőle: - Milyen hosszú Anglia tengerpartja? Akkor kapásból vágja rá: - Attól függ, milyen hosszú mércével mérünk. 

 

Jó lenne megérteni, hogy minél kisebbnek választjuk a mérő rudat, Anglia partvonal annál hosszabb lesz.

Nos, a hiteles válaszhoz nem elég a megtanulás. Hiteles, csak akkor lehet a diák, ha megérti a lényegét. A megértés másként működik a különböző intelligenciákban.

 

A bonyolultságot négyféleképpen lehet tanítani:

 

Az kíváncsi diákok nagy része lefagy, ha látja a tanár hátát, aki a táblára képletet ír. Nekik csak a „nincs képlet/van matek” hozzáállás az elfogadható. Talán, erre is található jópofa tanár.

IT Business - Javítható és eldobandó szerszámok

IT Business - Javítható és eldobandó szerszámok.

nem szeretik a nagy állatokat

Rossz nagy állatnak lenni, hiszen minden mesében a nagy állatot átveri egy kisállat. Jó kis állatnak lenni, hiszen mindenki neki drukkol.

Ennél csak az jobb, ha a kisállatnál is kisebb vagy. Talán parazitának kellene lenni, és élősködni a kisállatban

Van szerencsém

A múlt századi illemtankönyvek előszeretettel ajánlották a „Van szerencsém!” köszönési szófordulatot, melynek használata még él a nyelvben. Ez utalhat arra is, hogy talán lehet épp itt és most szerencséje annak, aki így üdvözli azt, akivel épp most találkozott. Egyszerűbben mondva vagy találkozunk, vagy nem a szerencsével. A lényeg abban van, hogy ha összefutottunk vele, akkor felismerjük-e. A siker mérete Kahneman nyomán nem a tehetség, hanem a szerencse méretétől függ. 

A munka világában egyszer volt szerencsém. A többi munámat kerestem. Az egyetlen szerencs 1977. 04.04 -én történt. Csak úgy üldögéltem egy hétfő délelőtt ezgy szarajevói kávéházban. Ott hevert az asztalon a helyi napilap. Belelapoztam és találtam egy álláshirdetést.  Volt szerencsém.

Daniel Pink meséli Eladni emberi dolog - Meglepő igazságok mások meggyőzéséről című könyvében: "Az ügynök nem halt meg. Az ügynök nagyon is él, mert az ügynökök mi magunk vagyunk. Felvetődik a kérdés: Hogyan történt mindez? Hogyan kötöttünk ki ilyen sokan a meggyőzés üzletágban? Talán, úgy hogy nem volt szerencsénk.

 

Bosznia és Mexico

A konferencián a közönség azt a feladatot kapta, hogy kiscsoportokban (6-8 tudásravágyó) rajzoják le néhány csomagolópapírra a „Corporate University Ecosystem” modelljét. Ezt én két éve rajzolgatom, és még mindig nem kész. Nem hiszem, hogy bármely kiscsoportnak fél óra alatt sikerülhet. Rajtam kívül, csak egy résztvevő nem lelkesedett a feladatért. Megmutattam neki, hogy hol tartok két év után.

 

Hamarosan kimentünk és rágyújtottunk. Arról folytattuk a beszélgetést, hogy Bosznia és Mexico más, mint az EU és az USA. Mi cigizünk és nem hiszünk a kiscsoport eredményében. 

mindegy, hogy milyen

Sokan megtapasztalták már, hogy mekkora csapda a: "mindegy, hogy milyen lesz, csak olyan ne legyen mint amilyen volt"

A konferencián versenyt futottak azok akik a Corporate University tevékenységében 10%-nyi - vagy annál is kevesebb - hagyományos (formal learning) tanulást javasolták. Rossz volt a régi - talán igen talán nem. Nem boncolgatom a "halottat", hiszen azt sem tudom, hogy meghalt-e. Inkább azt kérdezem: "mindegy, hogy milyen az "informal", csak olyan ne legyen mint a "formal" volt"

Sugata Mitra mesélte TED előadásában: "Elmentem 500 km-re Delhitől egy eldugott faluba, ahol egy szoftverfejlesztő megjelenése igen valószínűtlen volt. Nem volt ott szállás, így hát bekapcsoltam a számítógépet elmentem és amikor néhány hónap múlva visszatértem gyerekek játszottak a géppel. Amikor megláttak azt mondták: "Gyorsabb processzort és egy jobb egeret adjál!" Talán ez az informális tanulás?

Itt és most így látom a külömbséget: