Ivo Andrić egy délelőtt hallgatta Beethovent, és utána minden világos lett neki. Én is meghallgattam és kiderült, hogy nem elég a szimfónia…
Nem értem, hogy a lájkolók miként okoskodnak.
Próbálom megfejteni a zöld vonal rejtélyét. Létezik, hogy négyszáz
ember között nincs egy „connector”?
Talán a „connector”ok, nem is a facebook-on lopják a napot?
Talán a Vezírek és konzulok c. könyvben megtalálom a választ: „Tehát minden út csak látszólag haladt előre, valójában pedig körbe-körbe vezetett, mint a keleti mesék csalékony labirintusai, s íme, most fáradtan, kislelkűen megint csak erre a helyre juttatták, a széttépett papirosok és összevissza hajigált másolatok közé, arra a pontra, ahonnan megint csak kör kezdődik, akárcsak a kör bármely más pontjáról. Tehát nincs középút, az az igazi út, amely előre, az állandóságba, a méltóságteljes nyugalomba vezet, hanem valamennyien körben mozgunk, mindig ugyanazon a csalékony úton, s csupán az emberek, a nemzedékek váltják egymást, akik állandó megcsalatás közepette vándorolnak.” (Ivo Andrić)
