A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején házibuli rajongók voltunk. Egy tucatnyi emberből kialakult egy társaság. Nos, törzsünk születése és kimúlása között a lényeg a mozgásban tartás volt. Ezt most, ebből a távlatból, úgy fogalmaznám meg, hogy: Hozd el a hugidat.
Gyakran mondtuk, de ha jól emlékszem az a sok év alatt kétszer valósult meg. Senki sem hozta szívesen a húgát. Hozhatta volna a nővérét is, de talán mégsem. Hozhatta, osztály- vagy évfolyam-társát is, de az sem volt gyakori. Szóval ezek a névtelen bevándorlók: hugik, nővérek, barátnők, osztály- vagy évfolyam-társak, hozták meg az élményt. A bevándorlóknak, minden régi viccünk, zenénk, táncunk vonzó volt. Magától értetődő, hogy az ő táncuk nekünk is.
Godin azt mondja, hogy a törzs vezetéséhez nem billentyűzetre van szükség, hanem vágyra, hogy hozzuk mozgásba a dolgokat. De, ha még nem érkezett el a megfelelő pillanat, vagy ez nem az igazi ügy, akkor jobb várni.
