Talán igen, talán nem

Hizlaljuk az Unlájkokat

Két és fél napot alkudoztam Zágrábban, hátha összejön egy tudásplatform pályázatból való finanszírozása. Amikor elegem lett a gátfutásból, egy régi kollegámmal elmentem vacsorázni. Ettük a bárányt, ittuk a bort és csak úgy beszélgettünk. Sok minden csak foszlányokban volt a fejünkben, de a beszélgetés végére megokosodtunk. Kimondtuk végre, amit már eddig is tudtunk.

Ma bárkinek sikerülhet 1000+ facebook-havert találnia, de minek. Az izgalmas az lenne, ha az unlájkokat is képesek lennénk hizlalni. Néhány tucat unlájkoló felcsigázhatja azokat a facebook-haverokat, akikre igazán vágyunk. Ha sejtjük, kitől és milyen támadást akarunk kapni, akkor nosza, hergeljük őket bátran a bejegyzéseinkkel.

Egy hiteles bejegyzés pontosan úgy osztja meg a facebook-haverokat, ahogy szeretnénk. Ők majd lejátszzák a bokszmeccset.

…én vagyok Napoleon!

„Gumidominó? Vagy egy parti sakk? Ön talán Napoleon, vagy a perzsa sah? Nem, Napoleon nem lehet, azt biztosan tudom, Mert én vagyok Napoleon!” (Koós János: Nem vagyok teljesen őrült)

Keressük önmagunkat, és gyakran nem találjuk. Az irodalomból láthatjuk, hogy ez másnak sem könnyű: „… és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,/ már azt, hogy minden kép és költemény, / azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke őt és mindhármunkat én.” (Szabó Lőrinc)

Nassim Taleb Zágrábban tartott előadásán arról mesélt, hogy az ötszáz éves könyvek robusztusak, ellenben a mai „high-tech” termékek törékenyek. A törékeny dolgok rosszul viselik a káoszt. Egy versidézet robusztus. Az önismereti tréning törékeny. 

Illik megkülönböztetni az egyformaságot a hasonlóságtól

Kevesen értik, hogy a modellek – a művészettől eltérően – nem összefüggéseket tárnak fel, hanem csupán a világból kiragadott darabokat rakják ügyesen egymás mellé.

A modell nem hasonlít az eredetihez, de úgy működik mint az eredeti. A karikaturista/művész megörökíti a valóság főbb összefűggéseit, hogy felismerhető legyen az eredeti. A karikatúra/művészi alkotás nem úgy működik, mint az eredeti, de hasonlít rá. A karikatúra/művészi alkotás nem modell. Magritte híres pipát ábrázoló festményének címe: „Ez nem egy pipa”.

 

És valóban, nem pipát, hanem egy képet látunk a pipáról. Aki látott pipát, az felismerheti, de nem tud pöfékelni vele. Illik megkülönböztetni az egyformaságot a hasonlóságtól.

Ezek nem a fiaim, hanem egy karikatúra/művészi alkotás róluk. Csak az ismerheti fel, aki látta fiaimat 1992-ben.

Moldova a következő karikatúrát – hasonlóságot – mutogatja: „Tudom ám, hogy mit akarnak tőlem, tudom én! – Mit? – Azt, hogy akasszak egy viharlámpát a tökömre, mert akkor éjszaka is tudok dolgozni”. Hasonlít ez a vállatóriások mai "emberi erőforrás" képére?

Chaplin a modern idők filmjével a következő karikatúrát – hasonlóságot – mutogatja:

Hasonlít ez a vállatóriások mai "emberi erőforrás" képére?

Csíkszentmihályi a következő karikatúrát – hasonlóságot – mutogatja: „Esténként a munkaidő befejeztével a munkások kirajzottak a környékbeli kocsmákba, amelyekből volt elég a környéken – stratégiailag elhelyezve minden harmadik utcasarkon egy –, ahol igyekeztek a sör és a haverok társaságában elfelejteni a munka fáradalmait. Utána elindultak hazafelé, ahol újabb sörök várták őket a tévé előtt, aztán némi csetepaté az asszonnyal, és vége volt a napnak - amely pont ugyanolyan volt, mint a többi… Végtére is a haverok a kocsmában istenien érzik magukat, és ki merné azt mondani, hogy jobb időtöltés az, ha valaki folyton a kertjét túrja és szivárványokat csinál?” Hasonlít ez a vállatóriások mai "emberi erőforrás" képére?

A Műhely 2013 Tavasz sorozatunkban, nem modelleket, hanem karikatúrákat – hasonlóságokat – mutogatunk. Ha, ebben a műfajban, aritmetikai kapcsolatokkal ( E=MC²) modellezznénk a gondolkodást, akkor annak működése nem lenne hasonló az eredetihez.  

Mi lesz belőled?

„Navigare necesse est!” Én is új vizekre merészkedtem. Behajóztam egy konferenciára, ahol többen hangoztatták a szenvedélyes innovátor szerepét. Mi lesz ötletéből? Talán csibe, talán tükörtojás, de lehet, hogy záptojás.

 

Az egyik előadó odaragasztott a székhez, amikor a befektetőkről mesélt. Veszélyes, ha a szenvedélyes innovátort a seed („mezítlábas”) fázis környékén kevésre értékelik, hiszen akkor majd a „nagy exit”-nél is keveset fog érni. Nem így hangzott el, de én így értettem. Egy másik előadó összehasonlította az európai és az amerikai értékeket. Mialatt nálunk - társadalmi nyomásra - a nagy autók vásárlása („lásd, hogy jól megy nekem”), és a kudarc elkerülése („nehogy már hülyének nézzetek”) az elsődleges, addig túl az óceánon befektetők rohangálnak a szenvedélyes ötletgazdákhoz.

 „Azt hinni, hogy elvonulhatunk a szenvedély elől, éppen olyan őrület, mintha komolyan hinné valaki, hogy homokból házat és menedéket építhet a sivatag közepén a számum ellen. A szenvedély éppen úgy értelme életünknek, mint az értelem, a mértéktartás és a megfontolt védekezés. Csak az lehet teljes és a természet rendjéhez okos engedelmességgel simuló ember, aki természetének megfelelő mértékkel és őszinteséggel tudja átadni magát teste és jelleme szenvedélyeinek. … Ne tagadd a becsvágyat, de jelöld ki határait. Ne tagadd az érzékeket, de úgy járj és kelj érzékeid lázadása közepette, mint a kapitány a viharba jutott hajó lázongó matrózai között: szigorral, megértéssel, kérlelhetetlenül és hősiesen. Mást nem tehetsz. Ez a legtöbb, amit ember tehet.” (Márai Sándor)

IT Business - Tehetséges kölykök

IT Business - Tehetséges kölykök.

adok néhány tippet a 225. percben

Műhelyek 2013 tavasz

2013.03.21. - Hány rajongója van a termékednek?

Az elkötelezett rajongó olyan törzstag, aki megspórolja a marketingköltséget. Hozza magával, haverjait a „boltunkba”. Az lesz a sikertermék, amit a felhasználók dicsérnek, és nem az amit mi gondoltunk.

2013.04.04. - Sürget az idő, de talán mégsem kellene kapkodni

A buzgó rohangálások egyik értekezletről a másik „workshop”-ra, majd késve beesni egy harmadik akármire azt a látszatot keltik, hogy itt és most tenni akarnak valamit. Érdemes feltenni a kérdést, hogy min dolgoznak.

2013.04.25. – A pótolhatatlanok mind kevesebben vannak, de vannak

Azoktól, akik valamiben igazán profik, ne várjunk elkötelezettséget egy munkahely iránt. Ők a munkájuk iránt elkötelezettek, dolgozzanak bárhol. Valamicskét hűségesek a munkahelyhez is, ha a szakmai profizmus azt megengedi, és nem csak megfizeti, hanem meg is becsülik őket.

2013.05.09. - Azokból lesz a “legnehezebb” ember, akiknek nem találjuk meg a helyét

A szervezetben valahol fellelhető tudás puszta létezése igen kevés haszonnal jár; csak akkor válik értékessé, ha elérhető, és működtethető. Akkor jó a szervezetnek is és az embereknek is, ha mindenki azt csinálja amihez ért.

225 perc a jövő tanácsadóinak

1988-ban Mosztárban indítottam először olyan posztgraduális képzést informatikusoknak, amelyben volt 20% pszichológia. 1995-ben a humánmenedzser képzésen felvittem 30%-ra a „lélekbúvárok” részesedését. Ezt a részesedést igyekeztem tartani 2007-ben is, amikor megálmodtam a coach iskolát. Nehéz lenne rám fogni, hogy hazabeszéltem. Anyanyelvem az üzleti döntéshozó tudása, de soha sem riadtam vissza a kognitív- és szociálpszichológia nagymestereitől.

A napokban kaptam egy meghívást: öt óra előadás egy Egyetemen a tanácsadó iparról. Rögtön mondtam, hogy szívesen beszélek 15 percet vagy 15 napot, de mit lehet mondani 225 perc alatt? Most készülgetek, és eljutottam a „What’s your message” kardinális kérdésig. Talán az is lehetne, hogy: találjuk meg az egészséges arányokat a transzdiszciplináris szakmákban.

Tanfolyamokon, konferenciákon, workshopokon és még ki tudja miknek nem nevezett valamiken, botladoznak az üzletelés nyelvezetében. A hetvenes évekből kiragadott egy-két „porteri fogalom” néha-néha betolakszik, de erős tájszólással.

Majd megpróbálom öt órában a kölyköknek elmagyarázni: Valahogy meg kell, hogy férjenek egymás mellett Dan Ariely, James Gleick és Henry Mintzberg. Talán 1/3 mindegyikből, lehetne az egészséges arány.

a kibic nyugalmával...

Az  1979-es bajnokok ligája győztes Bosna kosárlabda csapatának meccsein rágtam utoljára tövig a körmeimet. Most a kibic nyugalmával és a balkáni együttélés reményével követem a kosárlabda Adria ligát. 79-ben el sem tudtam képzelni, hogy majd valamikor egy Široki-Szolnok meccset fogok látni.  A Szolnok minden meccsét megnézem, hiszen szerethető csapat.

Tegnap egy konferencia vendége voltam. Azonos a helyzet a coaching konferenciákkal és tanfolyamokkal, mint a kosárlabdával. Másként játszanak, mint ahogy én 2007-ben elképzeltem, de nem baj, van köztük néhány szerethető. Csak arra kell vigyáznom, hogy ne olyan kibic legyek, aki másokat rábeszél a hazardírozásra.

Ajánlom a szomszéd macskájának

Sosem olvasom el a könyvet, amelynek a nulladik oldalára azt írta a szerző: „ezt a könyvemet ajánlom szüleimnek, anyósomnak, apósomnak, feleségemnek, gyerekeimnek, szomszédimnak, főnökömnek és kollegáimnak.” Azon töröm a fejem, hogy egy képzést miért ajánlanak még a házi kedvenceknek is.

Mi a fenének odaírni, hogy kinek ajánlod, ha alig várod, hogy a sarki fűszeres is befizessen.

Nem baj, ha van olyan ember, akit szívesen látnál a tanításodon, de talán mégsem kellene nevén szólítani. Az viszont már baj, ha megszólítod azokat is akiket rühelnél a padokban.

Ha izgalmas valakinek a fölszopató mondókád, majdcsak eljön.