Ismét – ki tudja hányadszor – egy formanyomtatványt kell kitöltenem. Már két napja kínlódom vele. Úgy vagyok ezzel, mint Don Quijote. Sosem tudom, hogy ki vagyok, de mindig úgy teszek mintha tudnám.
„Tudom, ki vagyok - válaszolta Don Quijote -, de tudom azt is, hogy nemcsak az lehetek, akinek magamat mondottam, hanem azonkívül még Franciaország tizenkét legnagyobb hőse és egyben a kilenc legnagyobb lovag is lehetek, mert mindazon hőstetteket, melyeket ezek együttvéve végrehajtottak, az én tetteim messze felülmúlják majd!”
Egy fix pont van, az összes „ki vagyok mi vagyok” cirkuszban. Bárhogy is nevezik a kérdéseket, egy kivételével mindegyikre van bőven dokumentálható valami. Mindig üres maradt a díjak, kitüntetések, stb. ablak. Meguntam és most beírtam: Soha, senkitől semmit nem kaptam. Soha senkié nem voltam, de úgy is mondhatnám mindig egy kicsit mindenkié.
