Megfagyott a levegő egy műhelyben. Azt találtam mondani, hogy kétszáz milliót kell nyerni egy pályázaton ahhoz, hogy nyolcat ki lehessen fizetni a fejlesztőknek. A tapasztaltabbak azt mondták, ez sem mindig egyszerű kifizetni.
Az innovatív hangulathoz kell egy kis pénz, nem sok, de valamennyi kell. Nos, nyolc milkóért néhány zseniális kölyökkel sok mindent meg tudnék csináltatni, csak előre képtelen vagyok beígérni, hogy a végén mi sül ki belőle. Két dologban biztos vagyok. Valami jót fognak csinálni, de nem tudom, miként, valakinek jó lesz, de nem tudom, kinek. Mindig is így volt. „Istenem! Olyan helyzetbe kerültem, amelyet legádázabb ellenségemnek sem kívánok, és ha Ön, legjobb barátom és testvérem, most elhagy, akkor én szerencsétlen és ártatlan szegény beteg feleségemmel és gyermekemmel együtt elvesztem" – írta Mozart Puchbergnek 1789. július 12-én.Gyanítom, hogy ma is így van.
Van egy városi legenda: „Podmaniczky ajánlattal állt elő: ha valaki tíz lépésről lerúgja a cilinderét, szép ajándékot kap. A tér úri dámáinak megbotránkozására a kis Schlosser bal lába lövésre lendült, repült a rongylabda, a következő másodpercben Frici báró cilindere is. Az öreg harsányan derült a jól sikerült csínyen, másnapra pedig igazi bőrlabdával lepte meg a gyerkőcöket. Imre külön „prémium” gyanánt két ezüstforintot kapott”
Nos, a kreatív embernek kell egy mecénás, hisz már régóta nincs kreatív miliő mecénások nélkül. Jó tudni, hogy Vergilius védelmezője volt Maecenas. A megújulási hangulat életre keltésének és folyamatos fenntartásának a védelmezői – így Maecenas sem - sosem kértek igazolást arról, hogy miként csinálod és kinek lesz jó. Egy EU pályázatíró tanfolyamról szivárgott ki az ajánlás: arra pályázzál, ami már kész van! Jó műveket kell alkotnod és utána lehet könyörögni. Szüzeknek nincs helyük a pályán. Egy kérdésem van: hogy kell kezdeni?
