Talán igen, talán nem

IT Business - Ha a szerencse rámosolyog a tehetségre

IT Business - Ha a szerencse rámosolyog a tehetségre.

tudásgalaktika

Tegnap azt a kérést kaptam, hogy a mai munkaebédig fogalmazzam meg két mondatban a Tudás-galaktika lényegét. Ez lett belőle:

Az interneten kulcsszavak nyomán eljuthatsz a leggyakrabban használt tudásig, azokból kiszűrheted a legfrissebb dátumot, ami messzire vezethet. A galaktikával összehozhatod a hiányzó friss kulcsfogalmak és a kulcsszavak nászéjszakáját.

Ez a világ rendje

Tegnap munkaebédre invitált egy haverom. Girost ettem. A giros sósabb volt, mint ahogy én szeretem. Ebből nem következik, hogy meg tudnám csinálni a Girost, úgy ahogy én szeretem.

Minden diák, az iskolában az óra után tudja, hogy tetszett-e neki az előadás. Ebből nem következik, hogy, meg tudna tartani egy önkielégítő órát.

Minden tanár tudja, hogy tetszik-e neki az iskola (nem csak a falakra gondolok, de arra is) amiben tanít. Ebből nem következik, hogy tudna iskolát csinálni.

Mindenki csinálja a saját dolgát, és köpködje a másét. Ez a világ rendje!

Anyánk majd megmodja

Megvan az a régi vicc?

-        Juliska, Te is arra gondolsz, amire én?

-        Igen Jancsika, csak nem veled.

Gyakran én is így járok. Kérdezem a Platformgyártó cégóriások kislányától:

-        Öcsi, Te is arra gondolsz, hogy jó lenne belerakni egy kis tartalmat?

-        Igen, csak nem veled.

A legizgalmasabb az lenne, hogy kipróbáljuk milyen tartalmakkal tölthetők fel. Ezt minden kis-kereskedő-lány elhanyagolja. Magyarán: veszünk egy meseautót, örülünk, hogy keveset fogyaszt, csak nem merjük föltankolni anyánk engedélye nélkül, de törjük a fejünket a célállomáson...

csak a bal odalát nézd

Úgy tanítottak, hogy ha beülsz egy étterembe, akkor az ét- és itallapnak csak a bal odalát nézd, és ne jobbat (ahol számok vannak).  Az ajtóból betekintve nagyjából sejtheted, hogy vajon bírja-e a zsebed azt, ami a jobb oldalon van. Nos, sejtés ide-vagy oda, beültem egy nemzetközi vonat luxuséttermébe. Már régóta nem vagyok úriember (?!), és megnéztem a jobb oldalt. Hihetetlen! Olcsóbb volt, mint bármely hasonló színvonalú étterem abban a három fővárosban, melyekben a napokban csatangoltam. Nem árulom el a vasúttársaság üzleti titkait a bevételről, amit a pincértől megtudtam.

Nincs szebb dolog, mint utazni. Van egy szállóigévé vált mondás Senecától, pontosan nem tudom idézni, de valahogy így szól: Ne azt kérdezd az embertől, hogy milyen okos, hanem azt, hogy mennyit utazott. Útközben megéhezik az ember, esetleg szomjas is lehet, de ez sokféleképpen megoldható. Az viszont, hogy egy szép pohárba töltött bor társaságában utazó emberekkel beszélgess, csak egyféleképen oldható meg. Beülsz a vagon-étterembe, és egy pohár bor mellett elbeszélgetsz valakivel. Jó volt a pincérrel beszélgetni. Más nem volt az étteremben. Ha lennének emberek, talán kialakulhatna egy kreatív miliő is.

Tyúk-tojás rejtély?

Nem mondhatnám, hogy naponta, de nagyon gyakran kérdezik meg tőlem: Van valami innováció, amibe érdemes befektetni? Innováció van, de hogy érdemes-e befektetni azt nem tudom – szoktam válaszolni. Akkor csinálj rá egy üzleti modellt. Csak itt, csendben, hogy senki se hallja, merem bevallani, hogy nem tudom megcsinálni. A hetvenes évek végén szemtanúja voltam rengeteg IT innovációnak, de sose hallottam, hogy üzleti modellt készített valamelyik szenvedélyes programozó haverom. Sokaknak nem jött össze a nóvum, de tudok néhány „világszámról”.

Mostanában másról sem hallok, mint az üzleti modellekről, miközben nem látom a világszámokat. Több mint öt millió találat a világhálón a „Business model” fogalomra! Van annak már tíz éve, amikor Mérő Laci megírta a Narancsban amerikai partnerének az ”at least we tried” kijelentést. Valahogy így vagyok én is az üzleti modellekkel, de soha sem tudtam ilyen jól megfogalmazni. A tervnek és a „profiton osztozkodási modellnek” a lényege, hogy bennük van a kockázat. Ebben a műfajban nincs tuti. Ott nem alakulhat ki egy kreatív miliő, ahol lóg a fejed fölött a kard.  A kreatív ember nem félhet, mint ahogy a srácok sem féltek a hetvenes években. „Mivel nem lehet előre meghatározni, hogy a fogyasztó milyen élményre vágyik, az élményt nyújtó környezetnek aktívan be kell vonni a fogyasztót.” – írja Prahalad. Ha kreatív közreműködőnek érzi magát a (v)evő, akkor csökken az elutasítás esélye. Az alkudozás kínjait sokan elkerülik, nem szeretik, ha a (v)evők beavatkoznak az ötletek kidolgozásába. Vannak innovátorok, akik könnyen feladják. Ez azt sejteti, hogy nincsenek meggyőződve arról, hogy megoldásaik elfogadtathatók. Ennek ellentéte a nyomulós mit tudom én kicsoda, aki a még fel sem tett kérdésekre is prezentációt készít, és lerohanja (v)evőt.

Nem tyúk-tojás rejtély, hanem egyszerűen az innovátor és a (v)evő egymásnak felelgetnek, és állandósul a folyamatos megújulás. Ezzel csökken a kockázat, de közben nem az üzleti terv lebeg előttük. 

Cilnius Maecenas a 21. században

Megfagyott a levegő egy műhelyben. Azt találtam mondani, hogy kétszáz milliót kell nyerni egy pályázaton ahhoz, hogy nyolcat ki lehessen fizetni a fejlesztőknek. A tapasztaltabbak azt mondták, ez sem mindig egyszerű kifizetni.

Az innovatív hangulathoz kell egy kis pénz, nem sok, de valamennyi kell. Nos, nyolc milkóért néhány zseniális kölyökkel sok mindent meg tudnék csináltatni, csak előre képtelen vagyok beígérni, hogy a végén mi sül ki belőle. Két dologban biztos vagyok. Valami jót fognak csinálni, de nem tudom, miként, valakinek jó lesz, de nem tudom, kinek. Mindig is így volt. „Istenem! Olyan helyzetbe kerültem, amelyet legádázabb ellenségemnek sem kívánok, és ha Ön, legjobb barátom és testvérem, most elhagy, akkor én szerencsétlen és ártatlan szegény beteg feleségemmel és gyermekemmel együtt elvesztem" – írta Mozart Puchbergnek 1789. július 12-én.Gyanítom, hogy ma is így van.

Van egy városi legenda: „Podmaniczky ajánlattal állt elő: ha valaki tíz lépésről lerúgja a cilinderét, szép ajándékot kap. A tér úri dámáinak megbotránkozására a kis Schlosser bal lába lövésre lendült, repült a rongylabda, a következő másodpercben Frici báró cilindere is. Az öreg harsányan derült a jól sikerült csínyen, másnapra pedig igazi bőrlabdával lepte meg a gyerkőcöket. Imre külön „prémium” gyanánt két ezüstforintot kapott”

Nos, a kreatív embernek kell egy mecénás, hisz már régóta nincs kreatív miliő mecénások nélkül. Jó tudni, hogy Vergilius védelmezője volt Maecenas. A megújulási hangulat életre keltésének és folyamatos fenntartásának a védelmezői – így Maecenas sem - sosem kértek igazolást arról, hogy miként csinálod és kinek lesz jó. Egy EU pályázatíró tanfolyamról szivárgott ki az ajánlás: arra pályázzál, ami már kész van! Jó műveket kell alkotnod és utána lehet könyörögni. Szüzeknek nincs helyük a pályán. Egy kérdésem van: hogy kell kezdeni?

 

IT Business - Csak úgy ülni és beszélgetni

IT Business - Csak úgy ülni és beszélgetni.

Mindig üres maradt

Ismét – ki tudja hányadszor – egy formanyomtatványt kell kitöltenem. Már két napja kínlódom vele. Úgy vagyok ezzel, mint Don Quijote. Sosem tudom, hogy ki vagyok, de mindig úgy teszek mintha tudnám.

„Tudom, ki vagyok - válaszolta Don Quijote -, de tudom azt is, hogy nemcsak az lehetek, akinek magamat mondottam, hanem azonkívül még Franciaország tizenkét legnagyobb hőse és egyben a kilenc legnagyobb lovag is lehetek, mert mindazon hőstetteket, melyeket ezek együttvéve végrehajtottak, az én tetteim messze felülmúlják majd!”

Egy fix pont van, az összes „ki vagyok mi vagyok” cirkuszban. Bárhogy is nevezik a kérdéseket, egy kivételével mindegyikre van bőven dokumentálható valami. Mindig üres maradt a díjak, kitüntetések, stb. ablak. Meguntam és most beírtam: Soha, senkitől semmit nem kaptam. Soha senkié nem voltam, de úgy is mondhatnám mindig egy kicsit mindenkié. 

a tehetségtelenek járadéka

Előadásaimon néhányan undorodtak, amikor Hamvas Bélától idéztem: „A rablónál is van hitványabb, a parazita. Viszont aki csinálja, önmagában összetört létezést hord. A tehetségtelen ember számára nem különösebb megrázkódtatás. A kis tehetség felmorzsolódik és nem marad meg belőle más, mint a rutin. Minél tehetségesebb valaki, a behódolás annál végzetesebb”

Csíkszentmihályi „A fejlődés útjai” c. könyvében a „kizsákmányoló parazitákról“ írt, és azt mondta: A komplex organizmusok, mint állandó küzdelmet folytatnak a náluk alacsonyabb rendűélőlényekkel szemben, amelyek mások energiájának elszívásából merítik az életerejüket. 

kis33jános, a parazita sosem ad semmit. kis33jános sokszor kap valamit. Neki jár valami. Mind gyakrabban észlelhető, hogy sokan abból indulnak ki, hogy nekik jár valami. Járadék, de miért, esetleg mert birtokol valamit? Úgy emlékszem, hogy az átlagprofiton felüli járadék a csökkenő föld- vagy bánya-hozadék törvényéből vezethető le.

Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy miből vezethető le a tehetségtelenek járadéka. Hangsúlyozom: nem a munkabérről beszélek.