Talán igen, talán nem

A három favorit

Két új iskolán törjük a fejünket már három hónapja. Összeállt a két tudástérkép. Ez azt jelenti, hogy a felkészülés első harmadának végén járunk. Tegnap este 22.30-kor összeállt mindkét elképzelés leírása 200-200 szóban.

Ma reggel látom, hogy 34 könyv és egy tucat kinyomtatott friss cikk hever a földön. Az asztalomon csak három könyv maradt, ha ezekbe bármikor belelapozok, mindig találok valami ideillőt is.

A három favorit (abc sorrendben):

1. Az elefánt és a bolha
2. Gyufalevelek
3. Karaoke kapitalizmus

Az ablakból figyel a jövő

Száz évvel ezelőtt elég volt négy évet iskolába járni. A múlt század közepén már csak 12 év iskolapad után számított éretnek a gyerek. Most viszont 17 év iskola kell az érettséghez. Most az érettségi az egyetemi diploma. Érett lett, hogy az egyetem után tovább tanuljon.

Az egyetemi diplomából sok van és még több lesz. Még egy tendencia észlelhető. Az egyetemen mind kevesebben vágynak szűk specializációra, hiszen tudják, hogy nem tudhatják milyen tudás kell majd a következő negyven-ötven évben. Majd az egyetem után specializálódnak néhányszor. Azt viszont tudják a mai diákok, hogy a jövő generációja már megszületet és figyeli őket az ablakból.

Van akinek kell

A Starbucksban kávéztam egy tanítványommal. Kifelé menet megkértem, hogy tartson velem még egy kicsit, és csináljon nekem társaságot, amíg elszívok az utcán egy-két cigit. Útközben egy ajándékbolt előtt haladtunk el, és a kirakat előtt egy pillanatra megállítottam:

- Vegyek neked egy Zippo öngyújtót?
- Ne vegyél!
- Rossz termék?
- Nem, de nekem nem kell, ez csak a bagósoknak kell.
- Betiltanád a terméket?
- Nem.
- Látod, így van ez az én tanításommal is.
- Tényleg! Minden tanítás megosztja a közönséget,  van akinek kell, és van akinek nem.

IT Business - Ezt nem akarjuk

IT Business - Ezt nem akarjuk.

Tud úszni? - Nem. - És ha megfizetem? (Hofi Géza)

Ok, tudom, hogy minden trénernek feláll a szőr hátán, ha a „megfizetem” és a „motiválom” közé egyenlőségjelet tennék. Tőlem viszont nem áll messze az a világkép, amiben az emberek pénzért dolgoznak.

Sokan hisznek abban, hogy a motivált emberek felvirágoztatják a vállalatot. „Vajon a kiváló teljesítmény valóban garantálja a stratégia végrehajtását?” – kérdezi Dave Ulrich. Vajon a stratégia végrehajtása meghozza a boldogulást? Néha igen. Néha jól jön a mecénás ösztökélése az alkotáshoz, de ez sem mindig így van. Szívesen is meg nem is veszem elő József Atilla 1933. január 28-án írt levelét.

„Igen tisztelt Uram!

Körülményeim arra kényszerítenek, hogy megkérjem Önt, mint a Baumgarten Irodalmi Alapítvány gondnokát, legyen segítségemre az Alapítvány anyagi erejével. Kérésem okát - szinte a költői szemérem maradványa nélkül - a következőképpen vélem előadhatónak.

Feleségemmel együtt hosszabb idő óta a szó szoros értelmében éhezünk. Ellenőrizhető adat: az Írók Gazdasági Egyesülete ebéd gyanánt egy kávét és egy zsömlét utalt ki számomra a Club kávéházban, ezt a segítséget hónapokon át igénybe vettem, azonban ez év jan. 1-jével ez megszűnt. Feleségem házimunkák fejében rokonoknál ebédelt. Ez már kínossá vált.

»Jövedelmem«ez évben 15. tizenöt pengőt tett ki. Ezt az összeget - mint a kávét - az I. G. É.-től kaptam.

Majdnem minden holmink - beleértve az ágyneműt is! - zálogban van. Lakbérhátralék miatt aggódnom kell és féltenem azt a barátságtalan szoba-konyhát, amelyben még lakunk. Szeptember 8. óta nem tudtam villanyszámlát fizetni. Ma kaptam négy havi áramfogyasztásról szóló p. 19,35-t kitevő egyesített számlát, amelyet hétfőig - ma szombat van - ki kellene fizetnem, különben nem kapok világítást.

Nem fűtünk. Nincs cipőm. Azaz egy 43-as, gombos, betétes lakkcipőben járok. 39-es lábam van. Szobánk ajtajának kilincse fél éve le van törve.

Nem takart seb kell, hanem festett vérzés - mondhatnám, hogy száraz kenyérhéjon rágódunk. Az igazság az, hogy pl. tegnap este vacsora és cigaretta nélkül lévén, olyan száraz kenyérdarabokat szopogattam, amelyet a feleségem prézlinek rakott el régen. Tartozom azzal, hogy nem az éhség vitt erre, hanem a cigarettahiány. Az éhséget megszoktam.

Megszoktam. Hogy miért ezt a pillanatot választom ki, hogy a kissé keserű pohár után nyúljak? Egy hétig majdnem negyven fokos lázban feküdtem. Egyetlen közönséges keskeny díványunk van, azon alszunk ketten. Lázas beteg mellett, vele egy takaró alatt aludni, kevés a szerelem. Feleségem a földön csinált fekhelyet magának, derékaljul összehajtott egy pokrócot, és kabátokkal takaródzott. Mire a lázam 38 alá csökkent, a feleségemnek volt 39. Ő feküdt a díványra és én a földre. Most nap mint nap az fekszik a díványon, aki rosszabbul van. Aki lázasabb, aki jobban köhög, vagy aki jobban izzad. - És így tovább.

Nagyon sajnálom, hogy Öntől, akit megbántottam, pénzt kell kérnem. Nagyon sajnálom ezt a festett vérzést is.

Kérem, fogadja tiszteletem kifejezését.

József Attila”

Úgy tudom, hogy a gondnok végül nem adott pénzt, és erre a költő nekilátott megírni az Ódát.

Kevesen

Kaptam egy hangoskönyvet. Duplán telitalálat. Szeretem a művészek előadását hallgatni (eszköz) és Márai Sándor írásait (tartalom) is. Türelmetlenül ráugrottam a kedvenc részre: Az okosságról és a bölcsességről. 

„Az okos emberek mindig fárasztottak, kimerítettek. Társaságukban úgy éreztem magam, mint valamilyen rosszhiszemű vizsgán. Örökké figyelnem kellett, mert ők is figyeltek engem, összehúzott szempillák alól, mint a vadász a vadat, vajon helyesen felelek-e okos megjegyzéseikre, elég okos vagyok-e ahhoz, hogy ők, az okosak, szóba álljanak velem? Nem, az okosak mindig fárasztottak. S nem is tudtam meg tőlük soha, semmi lényegeset. Többnyire csak azt magyarázták meg, miért nem jó valami: az élet, egy ember műve, a tavasz vagy az ősz? De azt, hogy az élet jó is, a halál természetes, az ember nem egészen reménytelen, nem mondották soha; mert okosak voltak. Az okosság nem bölcsesség. Az okosság készség, idegrendszerbeli és értelmi fürgeség. A bölcsesség az igazság, a megnyugvás, az elnézés, a tárgyilagosság és a beleegyezés. Az okos emberek soha nem bölcsek, túl izgatottak ehhez, mintegy állandóan megrészegednek okosságuktól; de a bölcsek mindig okosak is, s ugyanakkor többek ezeknél, mert nem akarnak bizonyítani semmit. Az okosak társaságát kerüld, mert felizgatnak és végül megsértenek. A bölcsek társaságát keresd. Az okosakkal lehet beszélni. A bölcsekkel lehet hallgatni.”  (Márai Sándor)

Az eszköz (hangoskönyv) és a tartalom (Füves Könyv) viszonyáról gondolkodom. Talán inkább az konjunkció (,,...és...”), mintsem a diszjunkció (,,...vagy...”) elfogadható számomra. Ma reggel hozzászóltam az eszköz vs. tartalom dilemmához. Nézem hányan ugrottak rá. Kevesen! Talán bölcsen hallgatnak.

A lúzerok

Ha valaki ellopja a biciklimet, akkor neki eggyel több, nekem meg eggyel kevesebb biciklim lesz. Ha viszont olyan lopja el, aki nem tud biciklizni, akkor valójában egy lúzer-lúzer játékot játszunk. Se ő sem én nem fogunk biciklizni. 

Óriási divatja van a win-win nemnullszummás játékoknak. A kooperatív játékok bonyolultak, hiszen az ember egyszerre biológiai és kultúr lény is, így nem lehet elkerülni az evolutiv folyamatok megértését. Romantikus a versenyt lecserélni kooperációra. Talán érdemes lenne foglalkozni azokkal a helyzetekkel is, ahol se verseny sem kooperáció nem hoz ki győztest. Csak két lúzer van.