Talán igen, talán nem

Milyen történeteket meséltek nekünk

Az RS9 túlfüstölt pincéjében játsszák az Ösvény c. valamit. Majdnem azt is mondhatnám, hogy kár volt a hetvenes években olvasni Hermann Hesse: Sziddhárta c. könyvét. Itt fél óra alatt megérted a vándorlás lényegét. 

„Mind azt akarjuk, hogy kontrollunk legyen életünk felett, és szükségünk is van erre, de az, hogy mit értünk kontrollon, attól függ, milyen történeteket meséltek nekünk.” (Sheena Iyengar). Ha így van, akkor mégis volt értelme Kisherceget, Sirályt és más történeteket elmesélni magunknak. A napokban zágrábi előadássorozatom után megkérdezték, hogy a Kisherceg után mi a második kedvencem. – A Jonathan Livingston. – mondtam. Bólogattak, egy csaj még hozzátette: Kár, hogy Bach utána mást is írt! – Erre én bólogattam. 

Mennyi?

Az a régi vicc megvan? 

- Mennyi?
- Hat!
- Mi hat? 
- Mi mennyi?

Itt a 8-as! 2 milliárd felhasználó fogja megvenni. Irigylem a bejelentőt. Irigylem Kvovács III-at is, aki ül az eladási terve fölött. Nem lesz nehéz nyolcszáz nyolcast eladni. Már megvették. 

Hagyománytalanítás - A szokások leépítése

Egy konferencia szervezőjével ezt a címet adtuk előadásomnak. Megígértem, hogy provokatív leszek.

Valahogy így:

Az alkotók gyakran kerülnek olyan helyzetbe, ahol szét kell törni a statikus minőséget, s a dinamikus minőség útján járva valami újat kell létrehozni. Ezt nevezzük a minőség hagyománytalanításának. A Dinamikus Minőség olyan, mint derült égből a villámcsapás. A nóvum széttöri a meglévő statikus kereteket, és hirtelen mindent eláraszt a Dinamikus Minőség. „Szabad érzés, statikus formák béklyója nélkül.” (Pirsig) Addig a határig, amíg az alkotó cselekedeteit a minőség statikus rendszerei határozzák meg, nincs nóvum, csak hagyomány. Amikor az alkotó a meghatározhatatlan dinamikus minőséget követi, szabad abban, amit tesz.

Minden nóvum úgy született, hogy valaki azt mondta: „talán így is lehetne..

Endorsement

Szétkürtölő, hitelesítő, támogató vagy szponzoráló? Végül is mindegy, de az is lehet, hogy nem.

Nem tudni, hogy 1988-ban egy Newsweek cikk mit is hozott Csíkszentmihályi konyhájára. Herbert Simon megértése is simábban ment James G. March olvasása után. John Forbes Nasht az életéről szóló „Egy csodálatos elme” című film tette közismertté.

Kell valaki, aki világgá kürtöli az újdonságokról szóló történeteket. A tudásmenedzsment gurui, Thomas H. Davenport és Laurence Prusak leírják, hogy „Ahogy máshol is, az üzleti életben az új mozgalmaknak szükségük van egy gurura, egy prófétára, aki világgá kürtöli az újdonságokról szóló meséket és csodálatos erejének hírét; a guruk ötleteket rántanak elő bűvészkalapjukból, és azokat rendszerbe helyezik.” Guruk nélkül az új fogalmak nem juthatnának messzire. A guruk nemcsak arcot adnak az új fogalmaknak, hanem egyben áldásukat is adják rájuk.

 

IT Business - „Facebook friend”-ek vagy jóbarátok?

IT Business - „Facebook friend”-ek vagy jóbarátok?.

nem vagyok fenegyerek

Az udvari bolondról és a fenegyerekről szóló előadásom egyik történetével ajánlottam magamat egy oktatásszervezőnek.

„Ha jól értem, akkor Te vagy a balkáni üzleti iskolák fenegyereke.” - vonta le a következtetést remélt vevőm.

„Nem, nem jól érted. A fenegyerek az, akit a főnöke gyakran el akar zavarni, de végül soha sem teszi meg. Engem előbb utóbb mégis elzavarnak. Tudom, mit tud a fenegyerek, de csak félig alkalmazom.” – magyarázkodtam. 

a svédek svédül beszélnek

Tegnap hallottam, hogy Komócsin Laura Toolful c. könyvét a svédek is ki akarják adni, a svédeket svédül szándékoznak coacholni. Azt is hallottam, hogy ezt a könyvet Magyarországon azoknak ajánlják, akik angolul coacholnak. Lehet, hogy a hollandok hollandul coacholnak?

 

a vállalat embere

Az „én” elvárások szabadságot (autonómia) követelnek, de azok kevésbé tesznek teljesítő-képessé a közösségben. Az „ők” elvárások lojalitást (integráltság) követelnek, de azok kevésbé tesznek boldoggá. Annyi függetlenséget tarthat meg az „én”, amennyivel még bent maradhat az „ők” közösségében. 

Nem kell egyformának lennünk ahhoz, hogy jogaink legyenek , de egyformának kell lennünk ahhoz, hogy egyenlő jogaink legyenek. "Ma már elképedek, hogy büszke voltam rá, hogy életemet a cég kezébe tehettem." (Handy „Éhező szellem”)

Amikor középiskolába jártam, akkor még tiltották a „cowboy-nadrágot” (farmer)

Próbálgatom a „social media”-t. Nézem a vergődést. 

Láttam már:“Kérem, hogy ezt a felületet ne használják hirdetésre!... Ennek megfelelően az előző 2 hozzászólást töröltem.” Láttam már fenyegetést bírósággal. Láttam már sértődést, azért mert nem az övé az egyetlen igazság. Láttam már „social media” kitiltást a vállalatokból. 

Első látásra kényelmesebb élet lenne, és sok mindent megoldana, ha megszűnne a „demokrácia” az interneten. Nehezen kezelhető a validálás szabadsága. Egy autoritás megmondhatná végre, hogy melyik tudás a jó tudás, mi az igaz, mi a hamis. De túl nagy hatalma lenne annak, aki megmondaná, ki az, aki megmondhatja. Ebben a környezetben a cenzúra alig működik, jelentette ki Bill Gates. 

Talán a social media is úgy jár mint a cowboy-nadrág. 

többszörös lojalitás

Tegnap az ITBusiness reggelijét ettem, és egy új coach iskolánál vacsoráztam.

Hofi Géza egy műsorában arról mesélt, miként kötött szerződést Ádám Ottóval. Az igazgató azt mondta neki: „Géza, a Madách Színház vállal téged, ha te is vállalod a Madách színházat.” Nehéz megértetni, hogy az „oda is tartozzunk, de itt is maradjunk”.

A többszörös lojalitás az önállóság korlátozásával, de nem teljes megsemmisítésével jár együtt. Talán az F-korban a többszörös lojalitást már nem keverik össze a más korok hűségdivatjával.

„Megírhatjuk az életünk forgatókönyvét ahelyett, hogy a mások által nekünk írt szerepet játszanánk el. Sokakban azonban mindez szörnyűséges bizonytalanságot szül.” – írja Handy az Éhező szellem című könyvében. Annak ellenére, hogy sokan vágyódnak rá, mégis mind többen értik, hogy a kiszámítható világ egy idő után unalmassá válik. Az indiánok nemcsak akkor vándoroltak el, amikor kimerítették a forrásokat, hanem akkor is, amikor a bőség túlságosan kiszámíthatóvá tette az életü-ket.