Ott, a hátul egy asztalnál, a konferencia szüneteiben eszegettünk, iszogattunk, cigizgettünk.
Úgy éreztem, hogy én, mint a konferencia legöregebbje, meg kell hogy vigasztaljam a harmincéveseket. Mondja már meg valaki a fiatalabb generációknak – és nyugtassa meg őket –, hogy szüleik (az én korosztályom) és nagyapáik sem olvasták ki a Dosztojevszkij-összest.
Gyerekek! A világ nem olyan, ahogy kedvenc irodalomtanárod füllentette a gimnáziumban. Harmincévesen dédszüleid sem Ady-ból szedték az ihletet, a Nyugat-ot néhány százan olvasták. És nyugi, meggyőződésem, hogy annyian ma is olvasnak Ady verseket!
Baracskai Zoltan
