Hat évtizedig a gereblye és én éltük saját életünket. Sose találkoztunk, de nem is hiányoltuk egymást. A nyáron fiam a kezembe nyomta és csak annyit mondott csinálj helyet a ping-pong asztalnak. Csináltam:
Fiam és én összesen negyven évet okítottunk egyetemeken. Rájöttünk, hogy ilyen látványos eredményt munka még nem hozott. A gereblyézés tipikus antiélmény, de utána a látvány az már élmény.
A „fekete hattyú”, az „elefánt és bolha” vagy a „lila tehén” tanítása a Berlini Falnak ezen az oldalán, az tipikus élmény. A viszgán a látvány az igazi antiélmény. Hallom sokan nem is vizsgáztatnak. Megússzák az antiélményt. Az iskola akkor iskola, ha valakinek sikerül, valakinek meg nem apszolválni a friss tudást. A tanár akkor tanár ha élmény neki meghökkenteni a közönséget fekete hattyúval, lila tehénnel, elefánt és bolhával... A gereblyéző akkor gereblyézö ha élmény az eredmány az árnyékszék elött.
Baracskai Zoltan
