A bevásárlóközpontban láttam:
– Siessen már egy kicsit! – fegyelmez a bácsi.
– Nekem mondja? – kérdezi sértődötten egy hölgy.
– Nem kegyednek mondtam, hanem a feleségemnek. Tudja, amikor bosszant, akkor magázom. – válaszolja a bácsi.
– Én azt hittem fordítva van. – teszi hozzá flegmán a hölgy.
Megnéztem a bácsi cipőjét és eszembe jutott a film. „A mamám mindig azt mondta, hogy az ember cipőjén látszik, hogy honnan jött és hova megy." (Forrest Gump). Nos, a bácsi cipője ugyanolyan igénytelen volt, mint a fogalomvilága és a viszonya az emberekhez. A bácsi stimmelt.