Öreganyámnak biztos volt, de talán lány korában anyámnak is, Emlékkönyve. A beragasztott, megszárított, vagy éppen kézzel rajzolt virágok mellé különös kézírással egy-egy citátum is került. Ha ma 1912. lenne, akkor a bőség zavarával küzdenénk - 45 237 idézet, 6 083 szerző, 2 536 könyv, 35 424 tag…
Juliskának mondjuk, kiválasztanám a szerelem/vágyakozás kategóriából a: „A kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket - az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy. Amikor a vágy még ebben a tiszta állapotban van, a férfi és a nő beleszeret az életbe, minden pillanatát a legmélyebb hódolattal élik át.” (Paulo Coelho) Mancikának kiválasztanám a szomorú szerelem/kihűlt szerelem kategóriából a: „Naponta húzom fel a múlt kútjából az emlékvödröket. Vödörnyi szépet, csigát, kacskaringót, kéket, sárgát, hajnalt, alkonyt, a régi szelet és a régi színeket. A régi szíveink. Régi szíveinket lemeszelték a kápolna falán. De belerajzolva, téglába vésve most már ott marad tizenöt év dobogó szíve.” (Latinovits Zoltán) Nem kell félni, hogy a két csaj azonos „érzelmeket kap” és netántán a templomkerti beszélgetés közben lejáratnak.
Száz év után könnyebb megtalálni. Öreganyámnak olvasni kellett könyveket, és benne hagyni a vásárfia-könyvjelzőket (ő nem használt sorkiemelőt). De el tudom azt is képzelni, hogy öreganyám el sem olvasta a könyveket, hanem egy másik Emlékkönyvből koppintott. Talán nem is az F-generáció hozta be a sekélytudás világát? Az erre szakosodott könyvek viszont a kor szüleményei. Száz év után sms-ben is elküldhető néhány erre szakosodott könyv egy-egy mondata. Nem kell kitépni a kontextusból, hiszen az nincs is. Ezekből a könyvekből bármelyik mondattal lehet hülyíteni Juliskát és/vagy Mancikát. Végül, Jancsika és Juliska, Móricka és Mancika is begubódznak az Emlékkönyvekbe. „Kötődve egy helyhez az ember annak minden feltételét elfogadja, még a kellemetleneket is, önmagát ijeszti a bizonytalansággal, ami reá vár. A változás számára egyfajta feladás, a befektetett energia elvesztése. Valaki más foglalja el majd a helyét, és neki újra kell kezdenie. Ez a begubódzás az öregedés igazi kezdete, mert az ember addig fiatal, amíg nem fél az újtól, az újrakezdéstől.” - mondja kedvenc Bosnyák íróm Meša Selimović.
