Múlt héten Zágrábban, egy esti klubrendezvényen Nicholas Carr elképzelései nyomán sekély-kor-szerű emberekről beszéltem régi MBA-s diákjaimnak. Azzal kezdtem, hogy az internet népszerűvé tette a széles tudást, ami kétségtelenül a mélység rovására megy. Hangsúlyoztam, hogy ennek az állapotnak ne adjunk értékítéletet, hiszen ez se nem jó se nem rossz. Széles tudás egyszerűen van, és halkan hozzátettem, hogy mindig is volt, csak nem ennyire látványosan. Úgy tűnik, hogy Szókratész fején találta a szöget, az írás meghozta, hogy nem kell mindent megjegyezni, hiszen megtalálható valahol. Valahogy úgy, ahogy a mobil telefon meghozta, hogy nem kell a hosszú távú memóriánkban tárolni a telefonszámokat.
A fogalmak segíthetik vagy akadályozhatják a világ megismerését, rendszerezését. Arisztotelésztől tudjuk, hogy minden fogalom definíciójának vagy egy általános (genus proximum) egy egyedi része (differentia specifica). Ennek nyomán többször nekirugaszkodtam a „celeb” fogalom definiálásának. A definíció általános része legyen: ünnepelt, az egyedi része legyen: valaki megcsinálta és utána kicsinálta. A celebek csak addig maradhatnak talpon, amíg karbantartják őket. Mrožek a Rendőrség című drámájában az őrmester szájába adja a nagy kérdést: „Mit jelent az, hogy saját magam, főnök úr? Mert én már nem tudom, mi vagyok most: fogoly vagy rendőr. Továbbá: akkor vagyok-e saját magam, amikor rendőr vagyok, vagy akkor, amikor fogoly vagyok, és egyáltalán, amikor saját magam vagyok, akkor rendőr vagyok-e vagy fogoly?”
A szendedélyes-amatőrök (passionate amateur) főszerepet kapnak a celebek karbantartásában, sőt a modellek terjedésében is főszereplővé válhatnak. Az ajánlásokat sekély-kor-szerű emberek adják. A celebeket ma ők táplálják. A sekély-kor-szerű iskolákban egy-egy „fülbemászó” modellt ajánlgatnak, amire semmi szükségük a diákoknak, de kell nekik. Ha már elég sokan lájkolták, akkor az Internetről lekapkodott modellek mind jobb helyezést érnek el a keresőkben. Egyetlen kérdés marad. Használják-e ezeket az agyonlájkolt modelleket az üzletelés világában? A válasz sokkoló, de kijózanító. Sokan odabiggyesztik a cégérükre a celebek által hirdetett, és a szenvedélyes-amatőrök által agyonlájkolt modelleket, de hála Istennek, az üzleti döntések nem ezek alapján születnek.
A sok mindenről keveset, vagy kevésről sokat tudni dilemma az előbbi javára dőlt el. A sekély-kor-szerű csak annyit jelent, hogy nem tárolunk mindent. Mégsem féltem Nassim Taleb Fekete hattyúját vagy Polányi Személyes tudását. Ezeket a műveket a celebek nem hirdetik, a szenvedélyes-amatőrök nem lájkolják, de azért vannak, akik sokat beszélnek róluk. „Sokféle és komplex okok – szűrések, véletlenek, tűzesetek – játszhatnak közre abban, hogy egy mű ne jusson el hozzánk. Voltaképpen senki sem igazán felelős az eltűnéséért. Mégsem marad ránk. S minthogy igen sokan kommentálták és nagyra tartották, ezért éppen hiányával vonja magára a figyelmet. Ilyenek voltak Zeuxis munkái. Senki sem látta őket a művész kortársain kívül, s éppen ezért beszélünk róluk mindmáig.” (Umberto Eco) Talán a jövőben is ez lesz a sorsa a jó könyveknek.
