2006-ban elsütöttünk egy cikket. 2007-ben megírogattam egy könyvet, ott említettem először az F-generációt. Van, aki így, van aki, úgy, de mind többen kutatgatják az F-generáció hozta kollaborációt. Mi is az „F”? – teszik fel a kérdést sokan. Lehetne akár ingyen, de lehetne szabad, vagy F-olvasás, talán lehetne folxonomy – mindegy. Így nevezem, és kész.
Néhány utóbbi írásom kiverte a biztosítékot, mikor Nicholas Carr könyve nyomán feszegetni kezdtem a sekély tudást. Mi sem természetesebb, mint hogy összehoztam a 2006-ban bedobott cikkünkkel. A kommentekből és a kávéházi beszélgetésekből rájöttem, nehezen tudatosul, hogy ha az ember hosszú távú memóriájában lévő néhány tízezer valami különböző szakterületekből adódik össze, akkor mindenről csak keveset tudhat. Valahogy meg kellene érteni, hogy ha egy medencébe 50.000 liter vizet töltünk, akkor más lesz a mélysége/sekélysége, ha a medence 10x10 méter alapterületű, és más, ha 100x100 méter.
Semmi bajom azzal, hogy rengetegen csak néhány citátumot ismernek Polányitól vagy kis33ánostól, és azokat agyba-főbe lájkolgatják. A bajom azzal van, ha a mélységet keresik ebben a sekély világban.
