2007 áprilisban volt a Profi coach c. Könyv bemutatója.
Néhány hét után örömmel olvastam a Fókusz-online elemzést: „Az ismeretterjesztő listán Havas Henrik Méhkirálynő c. könyve még mindig őrzi első pozícióját. A második helyen egy új címet üdvözölhetünk: Timothy Ferriss munkája minden dolgozó ember legtitkosabb álmából indul ki, a 4 órás munkahétből. Ezzel az új megjelenés a harmadik helyre szorította vissza Baracskai Zoltán Profi coach című munkáját.” Nem mondhatom, hogy sorban álltak érte, de sokan belekukkantottak a nóvumba.
2007 május végén, a soproni Perkovátz, étteremben ebédeltünk Szűts Istvánnal. Kiváló szürke marha pörköltet ettünk, ami kívánja a soproni bort. Laza baráti beszélgetés indult az új könyvemről. Borozgatás közben Pista bedobta: Csináljunk egy posztgraduális képzést a szabadúszóknak! Koccintottunk és megszületett az új iskola. Beugrottunk a kék óceánba. Tisztában voltunk a konkurenciamentesség tündöklési és bukási lehetőségeivel. Nekiláttunk a melónak. Toboroztunk tanárokat és diákokat. Mást se hallottunk, mint: nincs fizetőképes célcsoportotok. Mint a mesében állandóan riogattak: Jön a farkas, jön a farkas! Elindult az iskola és sehol a farkas, aki megzabálna bennünket. Végül már röhögtünk a „Jön a farkas, jön a farkas!”-on. Kevesen hitték, hogy nemsokára 75 ember jelentkezik iskolánkba. Nincs is farkas!
Nem azok, akik Farkast ordibáltak, hanem a praxis mára meghozta a coaching műfaj specializálódásának változását is. Ma nem úgy néz ki a műfaj, mint ahogy a kezdetekben azt meghatározták. Talán most már négy coaching műfajról beszélhetünk, amelyek a praxisban néha tisztán elválnak, de néha összemosódnak.
A praxis tovább élesítheti a határokat. A farkast ordibálók egyetlen műfajként képzelték el a coaching-ot, és sok helyen úgy is indultak, de most egyre inkább külön utakon járnak. Valahogy úgy, mint a fizika vagy más diszciplínák, többször osztódnak. Már most is világosan látszik, hogy a coaching elválasztható az interperszonális kommunikációt javító tréningektől, valamint a könyv- és folyamatvizsgáló auditoktól.
Ami a kezdeti elképzelésekből nem változik, az az, hogy továbbra is a coach szabadúszó marad. Minden belső coaching próbálkozás befulladt, hiszen a vállalatok képtelenek voltak elválasztani a coach-coachee kapcsolatot a mentor-mentee és a mester-inas kapcsolatoktól.
Talán, mégsem fog jönni a farkas. „Kétszáz, háromszáz, talán ezer év múlva – nem az időpont a fontos – új, boldog élet támad. Mi természetesen, nem fogunk részt venni ebben az életben, de érte élünk, érte dolgozunk, igen, érte szenvedünk…"(Csehov)
