Az ezredforduló környékén, két évig szerdánként 18-22 óráig inasiskola volt. Gyakran volt harmadik harmad egy pincekocsmában. Akortájt kezdtek divatba jönni a hároméves filozófia-doktor-iskolák, melyekben minden volt, kivéve a filozófiát. Egy tucat filozófia-doktor-iskola növendékkel filozófálgattam a tudományról. A nagy kerek asztal közepén volt egy kis kosár, ahova mindenki bedobott egy százast, ha csúnyát, azaz nem filozófia-doktorhoz illő szavakat, mondott. Este összeszedtük a pénzt, és elittuk.
Először is arra törekedtem, hogy az inasok úgy beszéljenek a kávéházban, hogy a másik asztalnál ülök tudják, hogy Thomas Kuhn és Karl Popper utódai káromkodnak.
Továbá arra törekedtem, hogy az inasok mesterműveket olvassanak. Lebeszéltem őket azokról a cikkekről, melyek szerzőinek nem volt mondanivalójuk, és csak azért írtak, hogy jó sok pontjuk legyen az IF-os folyóiratokban való megjelenésükkel. Ebből az következett, hogy a HBR és az LRP folyóiratokon kívül semmi mást nem ajánlottam.
És végül arra törekedtem, hogy az inasok valós üzleti problémákon spekuláljanak. Arra buzdítottam őket, hogy ne kérdőívekkel rohangáljanak megtudni átlagot, hanem kávéházi beszélgetéseken várják ki, hogy a gyakorló igazgató elszólja magát.
