„A mamám mindig azt mondta, hogy az ember cipőjén látszik, hogy honnan jött és hova megy." (Forrest Gump). Egy sztárriportertől egy interjúban megkérdeztek, hogy csinálja, hogy mindig elegáns. Sosem eszem, még otthon sem, kis-lábosból, rövid gatyában, a hűtő előtt állva. Talán ez is lehet az igényesség definíciója.
Apám, ha egy komódot meg akart vizsgálni, akkor megpróbálta a mutatóujjával kihúzni és visszatolni az egyik fiókját. Ha becsapódott vagy nem ment vissza, akkor az mondta: igénytelen megmunkálás, ezt egy betanított munkás csinálta. Apám gyakran panaszkodott a betanított munkásokra. – Nem tudják olvasni a rajzot. Ez lefordítva azt jelentette, hogy amikor a bútorgyár szerelőüzemében a betanított melós megkapta a szekrényajtót, a rajzról nem tudta leolvasni, hogy a jobb vagy a bal felén kell-e kifúrnia a lyukat. A betanított munkás precízen kifúrhatja a lyukat, ha megmutatják neki, hol kell fúrni, és rá sem hederít az összképre.
A betanított munkás precízen elvégezhető műveletét egy algoritmus határozza meg. Al-Khwarizmi „Rövid könyv a helyrerakásról és az összevonásról” című műve alapozta meg az algoritmus, vagyis a megengedett lépések sorozatának fogalmát. Ha egy szerzetes éjjel-nappal dolgozna a legenda szerinti hatvannégy korongból épülő Hanoi torony feladványon, másodpercenként egy-egy lépést hibátlanul végrehajtva, akkor kicsit több mint 580 milliárd év alatt tudná megoldani. Nem baj, végül is megoldható, persze ha a szerzetes ismeri az algoritmust. Azzal most nem foglalkozunk, hogy ismerheti-e. Ha egy algoritmizált folyamatból kilép a betanított munkás, és nekirugaszkodik az egész összerakásának, akkor hiába „fúr precízen”, az egészre rámondható, hogy igénytelen. Talán ez is lehet az igényesség definíciója.
A gyártásban sok sikert hozott a high-tech, vagyis az összetett folyamatok olyan precíz leírása és szakaszokra bontása, amiben a betanított munkás sem hibázhat. Mindenki pótolható! Ha ezt a hozzáállást átviszik az üzletelés folyamataira, akkor a stratégiai gondolkodást is megpróbálják betanított munkásokkal elvégeztetni. Ez nem megy, hiszen a gyártás egy elemekre szedhető összetett folyamat, a stratégiai gondolkodás viszont egy bonyolult, elemeire szétszedhetetlen folyamat. A stratégiai gondolkodásban vannak pótolhatatlanok is.
Egy új fejlesztés lépései még láthatatlanok, de látható egy homályos összkép, ami az elején sosem definiálható precízen. Aminek láthatatlanok a részei, annak látható az egésze. Ehhez nélkülözhetetlen a mester, vagyis a láthatatlan látásának művésze, akinek csak annyit szabad algoritmizálni amennyit lehet. Igen, az a nem túlterhelt, és lépten-nyomon nem követett fejlesztő valamilyen úton, amit előre még ő sem tud akár eljuthat valahova. Régen olvastam, hogy Bill Gates a szoftverfejlesztőknek a „lágytojás-elvet” javasolja. Olyan programot kell készíteni, amelybe a felhasználó három perc alatt képes bejutni, illetve kijutni onnan. De gyorsan hozzáteszem, hogy ehhez olyan igényes felhasználók is kellenek, akik három perc alatt képesek valamit kontextualizálni. Ennyi idő elegendő ahhoz, hogy lássuk, hogy a betanítottak vagy az inasok világából jöttek-e. Talán ez is lehet az igényesség definíciója.
Apámhoz hasonlóan, ha egy jelentektelen előadást hallok vagy egy unalmas könyvet olvasok, akkor azt mondom, igénytelen kidolgozás, és arra gondolok, hogy betanított tanár rakta össze. Az igényességet lehetetlen betanítani. A betanított melóstól, fejlesztőtől vagy tanártól csak a szabályok betartását várjuk el. Hogy mi lesz az összecsavarozott falapokból, program parancsokból, cikkekből, amire rábukkant valaki,hogy a végén azt a cuccot majd valaki használni szeretné, az elvárhatatlan. Az összképet csak az láthatja, akinek mestere is volt, aki képes munka közben úgy alakítani a szabályokat, ahogy ott és akkor kell. Nincs messze az az idő, hogy az SW, könyv vagy előadás felhasználói oldalon is megjelenjen a „lágytojás-elv”, hiszen sekély-kor-szerü emberek vannak a láthatáron, akik képesek három perc alatt találni valamit a neten, a butorüzletben, vagy egy egyetemi elöadáson. Ahhoz, hogy ne csak találók, hanem fel- vagy ki-találók is legyenek, még arra is szükség van, hogy az ígnyességet ne kelljen definiálni, hanem örököljük. Az igényes mesterek igényesen választanak inast, akik majd továbbviszik az igényességet.
