Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Mesapfalva. Mindenki olyan házat épített, amilyet tudott. Húsvét előtt kimeszelték az utcai frontot – akinek tellett rá, az a hátsó frontot is. Volt aki bilikékre, volt aki libazöldre, de akinek nem tellett színes festékre, az egyszerűen csak fehérre. A sarki fűszeresnél két dolog soha sem hiányozhatott, a só és a petróleum, de intimbetétet is árult. Volt egy iskola is, ahol az osztályban megfértek egymás mellett az írástudatlan kezdők, és kisérettségi előtt álló negyedikesek. Mesapfalvi Jóska bácsi svájci bicskát hamisított, amit fia, ifj. Mesapfalvi Jóska a városi utcákon adott el.
Ifj. Mesapfalvi Jóskának olyan jól ment az üzlet, hogy az Óperenciás tengeren túl, Mesapvárosban egy üzletláncot nyitott. Egyszer arra adta a fejét, hogy Mesapfalván egyetemet alapít. Ifj. Mesapfalvi Jóska úgy képzelte el, hogy a takarmánykeverék kalkuláció tantárgy mellett jól megférnének olyan diszciplínák is, mint: a svájcibicskahamisítás, az utcai bicskaárusítás és a lemezlovastrükkök. És akkor jött a MÖJÁL, és kért tőle egy megvalósíthatósági tanulmányt. Ifj. Mesapfalvi Jóska sehogy sem tudta a SWOT-ba belegyömöszölni a svájcibicskahamisítás, az utcaibicskaárusítás és a lemezlovastrükkök diszciplínák előnyeit és hátrányait. Így aztán az ötletébe fektetett pénzével együtt ifj. Mesapfalvi Jóska megbukott. Furcsa, hiszen Jóska elképzelhetetlen elképzelése akár igazolható is lehetne Anderson, Handy és Gladwell világhírű könyveire építve.
