Új képzést ajánlottam egy egyetemnek. Amikor már túl voltam az udvarlás szakaszán, a kezembe nyomtak egy huszonöt oldalas mintát. Mi így szoktuk leírni – tették hozzá kisé keserűen. Két dolgon rémültem meg, a második a SWOT volt. Az esettanulmány-tanárok (főleg a Harvardról) által hirdetett SWOT gyakran visszalendíti a változásra hajlamosakat a koncepcióalkotási gondolkodás felé. Ezt a visszalendülést sokszor megtapasztaltam már azokban a megújulásra vágyó vállalatokban, amelyek képtelenek voltak kivergődni a kapacitásoptimalizálás varázsából. De bocsánat, az egyetem soha sem volt vasöntöde. Itt nem visszalendülés, hanem valami más történik. „Ahhoz, hogy a legsikeresebb legyél, kevés a tanulás, ahhoz tehetség és rengeteg szerencsés lehetőség kell. Ahhoz viszont, hogy nagyon jó legyél valamiben és a legjobbat hozd ki a tehetségedből és a körülményeidből, a tanulás fog hozzásegíteni.” (Gladwell) Az oktatók között vannak tehetséges emberek, talán a körülmények is kedvezhetnek. Gladwell nyomán most csak meg kell tanulni, hogy a modelleknek van érvényességi tartománya.
A tudásnak – tehát a modelleknek is – ma néhány év alatt el kellene avulnia. De ha egyre több helyen tanítják, egyre több tréninget építenek rá és így egyre többször használják, akkor egyre több klikkje lesz a világhálón. Ha valaki új tudást keres, a keresők azt jelenítik meg a lista elején, aminek a legtöbb rajongója, linkje, frissítése és sok minden mása van. A keresés logikája oda vezet, hogy megnő a „régi tudás” használatának az ideje, ami nem jár együtt az érvényességi tartományának a növekedésével. Az agyonlájkolt tudásokra több párhuzamos kultúrában lévő emberek is rábukkanhatnak. Valahogy így kerülhetett a csizma az üzleti képzés asztalára. Ha már tanítják, akkor illik magukon is kipróbálni?
Az agyonlájkolt modellek jó helyezéséből lehetetlen megtudni, hogy segítette-e a döntést. Akkor is javul a helyezés, ha a kapacitásnövelő vasöntöde, vagy a színház lájkolja az ötvenes évek végén született tudást. Ha egy gondolkodó megír egy új cikket vagy blogot, mire az „föllájkolja” magát, sok víz folyik le a Dunán.
„Ez a kor mintha már csak élni akarna, szerep és küldetés nélkül. Én azt hiszem, így nem lehet élni.” (Márai Sándor)
