Néhány álmatlan éjszakát hozott az, amit egy MBA diák dolgozatában olvastam "A munkám 99%-át Excelben végzem”. A mondatból kihallottam Hofi mondását: Pénzért? Pénzért szopok, nyalok, gombot varok. Álljunk meg egy kicsit! Tényleg kizárólag a meglévő kontextus határozza meg azt, hogy mit tanulhatunk meg? Janus Pannonius véleménye a szükséges tudásról is kavarog a fejemben: „Ábécére tanítod a gyerekeket, Galeotto, oktass hajfestést, s fölvet a pénz mihamar.”
Mesterem azt mondta, hogy ha naponta másfél órát olvasunk, akkor évente el tudunk olvasni 52 könyvet. Innen jött az ötletem 2007-ben, hogy a 40 hét iskolába járás alatt diákjaim olvassanak el 40 könyvet. A napokban horvát nyelvű blogomra feltettem az ide olvasmányokat. Mielőtt, megnyomtam a „publish” gombot, eszembe jutott a 99% Excel. Rágyújtottam, néhányat szürcsöltem a kávéból, és megnyomtam a gombot.
Tizenévvel ezelőtt egy minőségről szóló könyv előszavát ezzel kezdtem: „Az ember csak átlagos könyveket olvas szívesen. A silány könyvet már az elején eldobja, mert marhaságok vannak benne. Az átlagos könyv úgy gondolkodik, ahogy a főmederben sodródó olvasó, ezért sokaknak kellemes olvasni. A jó könyvet sem szívesen olvassuk, mert ki akar vezetni bennünket a főmederből. Ez is egy átlagos könyv, bele illik a főmederben sodródni akaró olvasó elvárásaiba. Az átlagos olvasónak nem lesz gondja vele. Az átlagos könyv figyel a főmeder észjárására. Ezért a legnehezebb kiizzadni. A silány és a jó könyv szerzője nem figyel oda a közönségre. Hiteltelen lenne a minőségről nem átlagos könyvet publikálni”
„Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.”(Russell) Olvastam egy falfirkán „Mindenütt jó, de mindig elzavarnak.” Szabad-e tanítványaimtól elvenni a lehetőséget, hogy pénzért Excelben dogozzanak? Talán, nem fogja őket elzavarni valaki, aki holtbiztos a főáramban.
