„- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. - Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért... - Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.” Ezt szoktam idézni a jobb tanévek végén. Régen idéztem.
Nem a megszelídített tanítványaim ellen szól (el)hallgatásom, hanem értük. Talán, a tudásfrissítő coach szakma érvényességi tartományán kívül már más elvárások és szabályok vannak, mint azon belül. Ha a rózsát átültetik, és más kezdi el öntözni, akkor csak az új szelídítő vállalhat érte felelősséget. Profi coach c. könyvemben hatvannégyszer szerepel a „friss”, kétszázhatvankilencszer a „tudás”. Nos, az így bevezetett „tudásfrissítő profi coach” szófordulat élte egy ideig az életét. Most még ismeretlen a fogalom érvényességi tartományának nyújtogatása mit hoz. Talán, túl is élheti! Mielőtt eltorzítanánk a „talán” lényegét jó lenne, ha egy profi filozófus elmagyarázná Sextus Empiricus és Al-Ghazali bölcselkedéseit a szkepticizmusról.
Az „Akkor lennék hülye, ha mindig gondolódnék” c. könyvem jelenlegi állapotában hatvanhétszer szerepel az „ingyen”, kétszázkilencvenkétszer szerepel a „tudás” valamilyen változata, kilencvenegyszer a „talán”. Az így bevezetendő „talán hülye lennék, ha az ingyen tudás mellett gondolkodnék” szófordulat is élheti egy ideig az életét.
Robert Fulghum a „Talán igen, talán nem: töprengések a titkos életről” c. könyvében állítja, hogy a maybe korunk legfontosabb szava. A „talán” eldobja a felelősséget, de behozza a tisztességet. Tisztességes tudni, hogy van mindennek érvényességi tartománya. Tisztességes kételkednem abban, hogy mi lesz az érvényességi tartományon kívül. „Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.”(Russell)
