Emeritus prof haverom konferenciáján hangulatcsináló (keynote) voltam. Előző este kicsit nosztalgiáztunk a vacsoránál az egyetemista éveinkről. Haverom mestere elektromérnök volt, és a hatvanas évek elején vetetett egy komputeróriást (274 KB), aminek az egész Balkán és környéke csodájára járt. Goethe verseit németül, Villon-ét franciául, Shakespeare-ét angolul szavalta az egyetem szomszédságában lévő kávéházban, ahol a sarokban lévő asztal az „övé volt”. Tanítványait, a mostani emeritusokat, Londonba és Párizsba vitte, hogy galériákat, múzeumokat és színházakat mutogasson nekik. Az én mesterem repülő-gépészmérnök volt. A Siemens mintájára gyárakat tervezett Boszniában, Burmában és a Vajdaságban. Többször elmesélte, hogy mennyire félt, amikor az ötvenes években Orwell 1984 c. könyvét Londonból hazacsempészte. Üzleti alapképzésünket egy „noname” kisvárosi egyetemen ez a két mérnökfilozófus határozta meg. Meg is látszik rajtunk. Mestereink előre megmondták, hogy az egyetemi évekre csak két dolog fog emlékeztetni minket. A furcsa tanárok és azok a csajok, akikkel az unalmas órák helyett sétálgattunk vagy kávéztunk. Asztaltársaságunk fiatalabb oktatói hüledeztek nosztalgiázásunkon, hiszen ők nem tapasztalhatták meg az inaskodással járó atyai pofonokat, a kisebbségérzetet, de meg is látszik rajtuk a hiányuk.
Az egyetemen megtanulható a modern kellékek használata. Mindegy, hogy a kellék egy új szoftverfejlesztő eszköz, az új számviteli törvény vagy a tudástölcsér-modell. Megtanulható, hogy egy-egy kellékkel ez-az megcsinálható. Hamarosan megtapasztaltam, hogy a praxis mást vár el. A hangsúly azon van, hogy ne azt csináld, amit meg tudsz csinálni egy-egy új kellékkel, hanem azt, aminek a használata élmény a felhasználónak. Senkit sem érdekel, hogy ezt melyik kellékkel fogod megcsinálni.
A két filozófiával dúsított mérnök nem csak a modern kellékek használatára tanított meg minket, hanem arra is, hogy az érvényességi tartományuk majd a praxisban derül ki. Néha eljátszom a gondolattal, hogy mi lett volna, ha olyan egyetemre járok, ahol egy tucatnyi üzleti- és mérnökfilozófus tanít, és a falakban van az ő mestereik tanítása is. Most úgy tűnik, hogy akkor még inkább tisztelném a professzor-óriásokat és a mester-inas modellt.
