Az 1957-ben megjelent kakasleves volt az első világváltást, amit átéltem. A zacskó tartalmából a munkából hazaérő anyáink 7 perc alatt elkészítették az ebédet. Elkezdődött az időszak, amikor a „miként csinálni” leigázta a „mit csinálni”-t. Valakinek gyorsat, valakinek olcsót, valakinek unalmasat jelenthetett volna a kakasleves a régi nyelven. Újnyelven ez mindenkinek gyors volt. Öreganyáinknak például egyértelműen a fölösleggé válást jelentette. Nem csak öreganyáink váltak fölöslegessé, hanem a tudás szó néhány árnyalata is. Öreganyáink, amikor kimentek a piacra, meg kellett tudni különböztetni a birkát a kakastól. Anyáinknak elég volt, ha az órán meg tudták mérni a 7 percet. Akik csak a Telesport összefoglalóit szokták nézni, azok a meccseken nem láthatják azokat a dolgokat, amelyeket a bennfentesek látnak. Nekik minden haszontalan és unalmas, ami nem gól vagy bunyó. Kezdtük elfogadni az instant világot (zacskósleves, telesport) és felejteni a többértelmű fogalmak olvasatait, vagyis a gondolkodást. Eltűntek olyan árnyalatok, mint: megvilágosodás, sejtés, felismerés, megértés, olvasat, és maradt a begyakorlott gyorsaság.
Tegnap és ma e-tananyag szerkesztőket instruálunk. Az idén több mint ötven tananyagírónak próbáltuk elmesélni mi is volt Öveges profeszor sikere. Gyorsan és érdekesen bemutatni olyan dolgokat, amit előtte csak unalmasan adtak elő. A gyorsaság még valahogy érthető, de az érdekesség degradálónak tünik a tanároknak. Sehogy sem tudunk elrugaszkadni attól, hogy unalmas volt gyakran kakaslevest enni. Várjuk a következő világváltást, amikor a gyors nem kötelezően gagyi. "Ugyanúgy nincs kedvünk ezer oldalakat megírni, mint amennyire másoknak több ezer oldalt elolvasni.” - mondja Mintzberg. Persze arra sincs kedvünk amivel egy amaerikai cég dicsekszik: "...2300 döntéshozót készített fel két napos workshopokon..."
