Garas Dezső egy riportban a szabadúszó élet lényegéről beszélt. Nem könnyű élet, hiszen nagyon kevesen fogadják el, hogy a sehova sem tartozol. Ez azt jelenti, hogy gyenge vagy a szabálykövetésben, és nincs meg benned a hajlandóság az intézmény közös nyelvének uniformizált értelmezése iránt. Nem vállalod fel egyetlen intézmény kultúráját sem. Az intézmény összetartó erejét leginkább az eléggé, de nem túl erős ellenféllel való harcra készülődés adja meg. Ez a készülődés alkalom arra, hogy a kevésbé tehetségesek is fontos szerepet kapjanak. Képzeljük el, hogy nincs olyan intézmény, amelynek maradéktalanul felvállalható a kultúrája. Baj-e az, ha besorolhatatlan vagy valamely intézménybe?
Elképzelhető, hogy egy kórház, egy színtársulat, egy sportegyesület, vagy egy tanszék párhuzamosan működő mesterekből álljon, akik csak akkor válnak egy konzílium típusú csapat (néha virtuális is lehet) tagjaivá, amikor valamiért lobbyzni kell. Majd az elképzelés megszületése után választanak egy szóvivőt, aki alkalmas az ügyre, de nem lesz belőle főnök. Más lesz a szóvivő, ha vendégsebészt, vendégprofesszort, vendégszínészt (Temporary Workers) szerződtetnek egy időszakos munkára, és más, ha szponzort keresnek egy nóvumra.
Az Egyetemek „department”-jei Amerikában a hetvenes évek elejéig, Európában a mai napig intézmények. Egy vacsoránál régi diákom azt kérdezte: Mikor jön el az idő, hogy az MBA képzésen a curriculumhoz fejvadászok keresnek megfelelő szabadúszó tanárokat? Ma a színházak mind kisebb és lazábban kötött társulatokkal dolgoznak, de még nem tudjuk, hogy jó-e ez a szabadúszó színészeknek. Nem hiszem, hogy arra megy a világ, amerre egykori diákom kívánta. Habár a vevőorientáltság azt követelné, mégsem lehet az intézmények szabálykövető kultúráját felborítani. Gyanítom, hogy az intézmények stabil elemei lesznek az Egyetemeknek továbbra is. Az intézménytagok tudása lesz az, amit a vevő kaphat. Ha másra is vágyik, akkor azt máshol kell beszereznie. Az Egyetem dolga, hogy minél frissebb fogalmakat juttasson el a vevő fejébe. Az újdonságok érvényességi tartományának próbálgatása nem az Egyetem dolga. Egy szoftvertechnológiai intézmény dolga az, hogy a végzett diák tudjon egy algoritmusból modern szerszámokkal valami működőt fabrikálni, és nem az, hogy megjósolja a „termék” piaci és vagy alkalmazási sorsát.
Vonzónak tűnik az állítás miszerint: ha „B” kultúra tagjai szabad akaratukból „A” kultúrát kedvelik, akkor az „A” kultúra jobb. Nagyon veszélyes lenne mérni a különböző kultúrák jóságát, ezt a műveletet bízzuk a pozitivistákra. „Vigyázni kell a félig megemésztett filozófia kézikönyvekkel” – mondja Umberto Eco. Hoz is egy példát: „az érv gyenge lábon áll, hiszen az 1900-as években az írek nem azért vándoroltak ki tömegesen az Egyesült Államokba, mert jobban kedvelték volna azt a protestáns országot a maguk szeretett katolikus Írországánál…”