Talán igen, talán nem

A pekingi olimpiai játékoknak is vége

Megjegyzem, nagyon kívánom, hogy a szófordulatban minél tovább maradjon benne a „játék”. Már a küszöbön vannak a statisztikászok és a történetírók. Olvashatók olyan dolgok is, mint: „Az olimpiai falu orvosi központjában található százezer óvszer körülbelül kétharmada megmaradt”. Láthatók táblázatok is. Belemagyarázhatunk ezt-azt.

Sejtem, hogy a közvetítéseket a többség szájízéhez illesztik, és semmi okom morgolódni, amikor az izgalmas röplabda meccset hegyi-biciklizésre váltják. A rendező felelős a nézettségért, és kit érdekel, hogy én akkor sem rágom tövig a körmömet, amikor a forma-1 csapat stábja a 13. vagy a 33. körben cserél banánízű gumira. Kisebbségben vagyok akkor is, mikor az Ausztrál női kosárlabdacsapat szerelése jobban tetszik, mint a térdig érő klottgatyában futkározó csajoké. A közönség többségének nincs csúf élménye, mint nekem. Az ötvenes évek vége felé a kötelező orvosi vizsgán minden gyerek letolta a nadrágját. Akkor láttam térdig érő klottgatyákat, és több funkciót szolgáló pizsamákat.

 „A tanítóknak fontos feladatuk lenne például a televízió kritikája, és rá kellene ébreszteniük a gyerekeket arra, hogy kritikusan nézzék a televíziót.”, mondja Eco egy interjúban.

 

Becsapások kivülről és belülről

Tudok egy néhány szinonimát a becsapni szóra. Azok mind szelídebbek, még ha valakinek, trágárnak is tűnnek. A becsapásban az a megalázó, hogy csak a maflával történhet meg. Aki megteszi, olyan dominanciát érez a mafla felett, hogy megengedheti magának. Csak ott csaphatnak be igazán, ahol érzelmekkel telített mafla vagy.

Kosárlabda bírói pályafutásom eljutott odáig, hogy már csak egy lépcső maradt hátra. Aki nem tudná, a bíróknak is van bírójuk, ellenőrnek hívják őket, néha azonosak a küldöttel. Két fordulóval a bajnokság vége előtt a feljebbjutók első helyén álltam. Jóakaróm azt javasolta, hogy mondjam le a két utolsó fordulót, hiszen utolérhetetlen vagyok. Ha viszont a két utolsó fordulóban összeszedek két kettest, a feljebbjutók második és harmadik helyezettjei kapnak két-két ötöst, akkor harmadik leszek és nincs feljebblépés. Nem nehéz kitalálni. Harmadik lettem. Becsaptak. Meg is érdemeltem. Így jár, aki nem ismeri a bírói műfaj szabályait. Mi keresni valóm van ott, ahol ilyen keveset tudok?”

Amit tettem utána, azt Márai gyönyörűen írja le: „Már nem akarsz bosszút, nem.../ s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökételes,/ az, hogy már nem akarsz semmit tőle,/ nem kívánsz neki rosszat, sem jót, /nem tud többé fájdalmat okozni neked.”

 

Az ötletek ihletői

Ül Kovács 33 János az Akadémia 999. szobájában és gondolkodik. Hm, itt van ez a Nikola Tesla. Micsoda briliáns ötletei voltak, de mit ért az élete, hiszen soha sem csajozott. Hm, itt van Adam Smith, még ma is őt tanítják közgazdaságtanból, de egész életében az anyjával élt. Hm, itt vagyok én merevedési zavarokkal, amik már nem is zavarnak, és soha semmi nem jut eszembe. A gyengébbek kedvéért sietek szólni: Ne keresd az ok-okozatot. Lehet, hogy csak azért nem jut semmi eredeti eszedbe, mert buta vagy. Ne keseredj el, sokan vannak akiknek semmi sem jut eszükbe.

Van, akit inspirál a múzsa, és van, akit nem. Ilyen a világ. Hiányzik ott, az a sarok, ahol foglalt helyek voltak a csóró gondolkodóknak. Hiányzik az impresszárió. Hiányzik a gondolkodó, aki a múzsa mellett, dohánysárga újaival megír valamit.

„Óh mennyire szeretlek téged,/ ki szóra bírtad egyaránt / a szív legmélyebb üregeiben / cseleit szövő, fondor magányt / s a mindenséget.” (József Attila)

Hergeljünk

Mint minden másban, az e-learningben is a gép a gyorsításra használható. Akkor hasznos, ha ugyanaz a tudásgyarapodás az e-learning által gyorsabban megtörténik, mint a tantermi oktatással. Sokakat meglep, de minket nem, hogy a felemás e-learning tananyagok is kb. nyolcszorosára rövidítik le a tanulási időt. Ez a megállapítás nem jár messze a józanész szüleményétől, ami úgy hangzik: egy kép ezer szót helyettesíthet. Akik nem tapasztalták meg ezt a gyorsulást, azok egy olyan álproblémára hivatkoznak, mint: a tanuló elkalandozhat a film, a Tv vagy a számítógép mellett. Kénytelenek vagyunk ezt összehozni egy lakberendezőtől hallott marhasággal. Egy gyerek íróasztalát szülei a fény miatt az ablak alá akarták tenni. Az egyszeri lakberendező ezt nem javasolta, és a szerencsétlen úgy magyarázta, hogy akkor a gyerek állandóan bámészkodni fog az ablakon keresztül. Erre mondtuk mi, igen ez így lesz, ha az ablak mögött érdekesebb dolgokat talál, mint az íróasztalon (olvasd a nyomtatott tankönyvben). Továbbra is meggyőződésünk, hogy az unalmas nyomtatott könyv ugyanúgy taszítja magától a tudásra vágyót, mint az unalmas tanfilm vagy az unalmas iskola-TV vagy az unalmas e-learning. Az ember a tudását csak a flow állapotában tudja gyarapítani. Tehát nem csak az unalom, hanem az esetleges szorongás is gátolja. A megoldás nem az ablak befalazása, sem a TV-t vagy számítógépet csatlakoztató zsinór eldugása, hanem vonzó, hergelő tananyagok gyártása.

Profi coach c. könyvemben írtam: „Sokakat megkérdeztem, iszogatás közben, ki volt a kedvenc tanáruk. Majdnem senki sem hozott elő valakit az egyetemről. Java részük a középiskolai grammatika vagy aritmetika tanárát emlegette. Utána megkérdeztem, tudják-e melyik tanítást hasznosítom leggyakrabban. Hihetetlen a válaszom, de a gépírás- és a rajztanáraimtól elsajátított fortélyokat. Nem kell mondanom micsoda ökörnek tartottak.”

Olyan műsorra vágyunk, ami alatt a moziban kiesik a kezedből a pattogatott kukorica, vagy a mobilt kikapcsolod a tanteremben. Semmiben sem különbözik ettől az e-learning. Az is akkor jó, ha hergel. Nos, a dolog nem ennyire egyszerű. A sokaság kijelentette, hogy középiskolás korában, a grammatika órákon került extázisba, én meg olyankor inkább az osztály focicsapatának taktikájával foglalkoztam. Valahol ebben látom az e-learning felelősségét – elmehet a tanuló azon a tanulási úton is, ami neki érdekes.

 

Nehéz kérdés (képzavar, de a köznyelv elfogadta)

Hofi meséli: Találkozik két haver, az egyik kérdezi: – Hogy szeretkezik a feleséged? – Hát, van aki dícséri van aki nem! Az újságíró kérdezi Cseh Lászlótól: – Doppingol-e Phelps? – Nem, Ő tehetségesebb mint én! A Harvard egyetem tanárai kérdezik az igazgatóktól: – Össze tudnák foglalni vállalatuk stratégiáját 35 szóban, vagy annál is tömörebben? Ha igen, a kollégáik is ugyanezt mondanák? – Se én sem kollegáim nem tudjuk összefoglalni! Jött a válasz. Most én kérdezek: – Ezek nehéz kérdések? Remélem, olvasóim azonnal rávágják: Nem! Lehet, hogy Te más választ adnál ezekre a kérdésekre, de attól még nem nehéz! Csavarjunk egyett. ¬Melyik a nehéz vizsga? Eddig a leggyakoribb válasz, amit kaptam: ¬– Ha nincs egyértelmű válasz a könyv-kivonatban (általában 8-9 oldal, amit néhány szorgalmas hallgató összeollóz), vagy olyan sokat kell számolni (négy alapművelet), hogy nincs rá elegendő időm!

 

Amikor nincs "van másik"

Botond, a kosárlabda meccs után, írja: „Azon gondolkoztam, vajon milyen tanácsot adnék. Mit lehet akkor mondani, mikor sorra maradnak ki a helyzetek.” Gyorsan válaszoltam neki. Eötvös bohóc mondta: Van másik! A sportban és az üzletelésben nincs mindig másik taktika. Van olyan, hogy egyszerűen az ellenfél jobb. Ezt a valóság miatt szajkózom: Veszélyes a „csöpögős csapatépítő tréning”, ahol belédbeszélik, hogy te is lehetsz világbajnok, ha lelkesedsz! Hiába vagy lelkesebb. Hiába van több zászlód a stadionban. Ahogy előadásomon mondtam: hiába beszélsz jövőre kicsit jobban angolul, ha nincs olyan mondanivalód, amitől a te döntéshozód lesz a győztes. Esterházy A tizenhatos mélyén c. könyvében írja: „Azt hisszük, olyanok vagyunk, mint a nagyok, mint az első osztályúak, csak rosszabbak. Ha kicsit gyorsabbak volnánk, izmosabbak, akkor mi is... De a játék lelkét ugyanúgy ismerjük, mint ők”. Hát nem, lelkesedéssel sem lesz belőled elsőosztályú.

A lelkesedés lehet nevetséges. Vegyük az én esetemet. Mintzberg 100 országban elad 2 millió könyvet. Én három országban 4000-et. Lelkesedéssel és rengeteg veszteséggel nekifoghatok betörni negyedik (Montenegro) piacomra, és eladhatok még 2-300 darabot. Hiába csinálok lelkesen egy angol nyelvű prosit, vagy honlapot. Az én határom 4200 eladott könyv. Nagyon messze van Mintzbergtől. A vigasz: Kovács III János meg sem tudja írni, neki a coach hiába ordítja: Írjál, írjál! Ő akkor is „szerkeszteni” fog.

Perzse hogy van másik. Mind gyakrabban hallom: butitsd le. De akkor kivel fogok versenyezni. A kérdés az volt, hogyan érhető el, hogy néhánymillíó olyan okos ember vegyemeg aki megérti Mintzberget. Botondnak sem az volt a kérdése van-e taktika legyőzni Felsőújszálás iskolacsapatát, hanem egy másik válogatottat, aki ki akar jutni az EB-re.

 

Rózsaszínű fürdőszba

Ha valaki fürdőszobája falát rózsaszínre óhajtja festetni, akkor a társadalomnak meg kell engednie ezt, még akkor is, ha a társadalom többsége azt részesítené előnyben, hogy a szóban forgó személy fürdőszobájának falai fehérek legyenek.(Sen) Vegyük az én példámat is! Ha megnézem a világ „leg…embereit” (értelmiségieket), egy többezer főből álló közösség szavazatai alapján N. Chomsky rávert U. Ecora. Egy magyarországi szavazáson hazai kedvencem Eszterházy szintén második. Most jön a gubanc! Kizárnak-e a közösségből, ha rózsaszín a fürdőszobám fala, és Eco írásait olvasom? Van még nagyobb gubanc is! Bántom-e én a közösséget, ha rózsaszínre festetem a fürdőszobám falait, és Eco írásait olvasom. Sokan rávágják: ki nem szarja le, hogy milyen színű a fürdőszobád és mit olvasol.

Nos, nem ilyen egyszerű, hiszen ha mással helyettesítem be a képletet. Mi van ha azt mondom, hogy a szótlan tudás azért szótlan mert szavakba önthetetlen. Se nem nehéz se nem könnyű, hanem lehetetlen. Kizárnak-e a társadalomból, ahol a többség tréningen gyakoroltatja a szavakbaönthetetlen szavakba önését. Gyakorolják, mint a labdaadogatást a kosárlabda tréningen. Ha azt mondom: nincs is labdátok, akkor csak az történt, hogy rózsaszín a fürdőszóbám és nem kell elvárnom, hogy a sokaság megcsodálja. A „tudás” nem igaz vagy hamis, hanem itt és most valaki számára kontextusba foglalható vagy sem. A „tudni” meg pláne nem igaz vagy hamis. Már a könyökömön jön ki, mikor ismételgetem: a személyes tudás egyik része a knowledge (tudás), a másik a knowing (tudni interpretálni - kompetencia). Ha a kontextusod másként áll össze, mint az ellenfeledé, az a normális. Nem normális elvárni, hogy néhány tóparti csapatépítő tréning után te legyél Bill Gates. Az sem várható, hogy Mészáros Lajos bekiabálása után Báder Márton Kobe Bryant lesz. Persze, van olyan is, amikor döntéshozód ugyanolyan tehetséges, mint ellenfele, és mindketten ismerik a játék lényegét. Ilyenkor a coachnak hasznos, ha „van másik”, és az eldöntheti a meccset. 

 

Impresszárió, avagy élményárúsító

Tegnap két teljesen más összetételű társaságban is felmerült az impresszárió fogalma. Amikor közismert, de többolvasatú szavakat kell meghatározni, akkor a legkevésbé rossz, ha elolvasunk egy jól megírt szöveget , amiben ott az impresszárió szó, és akkor valamilyen olvasatot adunk fogalomnak Én úgy mondtam: Az impresszárió nem a papírra leírt vers szövegét adja el, se nem a cd-t, amin Lőte Attila verseket mond, hanem a színház élményét. Nagyon keveset kell tudni a világról annak, aki azt mondja, hogy mindenki, akinek 2800 Ft fölösleg van a zsebében, lehet színházlátogató. Fordítva érvényes: senki sem lesz színházlátogató, akinek nincs 2800 ft fölöslege. Hogy ki vágyik a szinház élményére, az kiszámíthatatlan. Eszembe jut Maslow, aki azt állítja: „Ha az egyetlen eszközünk a kalapács, akkor alighanem kísértésbe esünk, hogy mindent szögnek nézzünk.” Akinek egyetlen eszköze a statisztika, az soha sem fog rájönni, kinek nyújt élményt a színház.

Abból, hogy mennyiért volt eladható a színházi műsor, amiben Latinovits játszott kiszámíthatatlan, hogy mennyiért adható el a színházi műsor, amiben Kovácsevits III játszik. Latinovits se nem százszor, se nem ezerszer drágábban adható el, mint Kovácsevits III, hanem más a közönségük. Az nem ugyanaz, mint hogy mennyi a haszon a kapott élményből. Ki lehet számolni, hogy mennyibe kerül egy gyerek, de minek? Ha rájöttél, hogy lehetetlen kiszámolni, mennyit ér egy gyerek, akkor ezzel elárultad, hogy megpróbáltad kiszámolni. Ha valaki azt mondja, hogy nem tudja kiszámolni annak a ROI-át, amikor bábszínházba vezeti gyerekeit, az azt is mondja , hogy megfordult a fejében a kérdés. Műfajomban, ha valaki Nonaka zavaros ábráit idézi, annál kiszámítható a ROI, de ha élmény neki megérteni, hogy mit mondott Polányi a személyes tudásról, akkor eszébe sem jut a ROI számítgatás.

 

Aichos

Azok a mítoszok, amelyek hihetők és erősítik szuverenitásunkat, se nem igazak se nem hamisak, hanem egyszerűen hihetők, és így nélkülözhetetlenek. „Amerika az esélyek földje.” Reméled igen, vagy, hogy nem. Inkább mondanám: ha elhiszed, akkor ott a remény, hogy az! Semmilyen lehetőségszámítással sem igazolható, hogy neked az lesz-e, de valahogy hihető, és nekirugaszkodsz. A horvát TV üzleti műsorában latolgatják, hogy megveszi-e a MOL az INA részvényeket alacsony áron. Egy asztrológiával foglakozó hölgy, a csillagok állására hivatkozva, a kisrészvényeseknek azt javasolja, hogy márciusig ne adják el részvényeiket. Nem értem, de úgy tűnik nem is hiszem, amit mond. Senki sem tudja, miként fognak dönteni a kisrészvényesek, még ők maguk sem. Ha nem adják el részvényeiket, akkor lehet, hogy hisznek az asztrológiában. Tíz évvel ezelőtt Joli csinált Kanadában egy Doctus-tudásbázist egy tőzsdejátékos gondolkodásáról. A leginformatívabb szempont a pletyka (rumor) volt. Nem tudom más játékosoknak is ez-e, de meggyőződésem, hogy minden játékosnak valami puha, számszerűsíthetetlen. Azok a játékosok is, akik a számokat nézik, hisznek valamiben - mondjuk a számokban. Miért is ne lehetne valakinek hihető mítosz, hogy a múlt adatai segíthetnek? Miért is ne hihetne valaki a csillagok állásában? Egyik sem tudja igazolni hitét. Nem is kell. Vannak jó és rossz mítoszok, csak ezt nem tudhatjuk előre. 

 

Látom kövér lesz

A múlt héten a Točkica (pontocska vagy más) étteremben vacsoráztam. Ott vagy tintahalat vagy kacsát szoktam enni. Most nem volt kacsa. Néztem a mellettem vacsorázó harminc év körüli párt. A bőséges vacsora után megrendeltek még két szelet tortát is. Fogytán volt a vörösbor, a csaj kifacsarta magának az utolsó cseppet is. Amig a férfi az új BlackBerry gombjait bűvölte, a hízásra hajlamos csaj megette mindkét tortát. Látta, hogy látom, és megigazította a blúzát. Így is eltakarhatatlan maradt, amit már észrevettem. Eszembe jutott hogy Haraszti László „Felnőttkori elhízás“ c. könyvének a „Ne bántsd a kövéret“ címet akarta adni. Miért is bántom a csajt? Sosem találnád ki a választ. Elmesélem.

A múlt héten az „etika“ leckét mondtam. Az ötödik órára kilenc tanuló maradt. A többiek nem csípték a legnehezebb leckét. Rossz kedvűen mentem vacsorázni. A csajt nem olyannak láttam, amilyen, hanem elképzeltem, milyen lesz ötven körül. Tudom, hogy vannak vonzóbb meséim is az etikánál, de a kisördög mindig rávesz, hogy elmeséljem. Se esélyem sem reményem, hogy a méricskélésbe csöppent posztgraduálisok befogadják. Új üzleti coach hallgatóimnak is el fogom mesélni. Sőt, reményem is van, hogy több mint kilencen maradnak az ötödik órára. Ha négy híján mindenki benmarad, mint tavaly, akkor zabálhatunk két-három somlói galuskát. Mindenkit szépnek fogok látni!