20-25 évvel ezelőtt kéthavonta takarítottunk. A finnyásabbak kedvéért: akkor mi takarítottunk el azokat a dolgokat, amit a bejárónőnek eszébe sem jutott eldobni. Egy alkalommal kérdezem fiamtól: - ezzel a könyveddel mi legyen: – eldobhatod, tudom kívülről az egészet! – válaszolta unottan. Ma sem tudom miért, de hülyén viselkedtem – kikérdeztem. Persze, hogy tudta. Lehet, hogy most már azt sem tudja, hogy a „Daltonok szökésben“ volt-e a címe vagy valami más. Persze, hogy most is tudja. Én tévedtem a címe: „Canyon Apache“ (magyarul nem találom a neten). Nos, mint minden legendának, ennek sem az a lényege, hogy igaz, hanem hogy hihető legyen. Hihető legyen, hogy eldobjuk azt írást is amit már tudunk, no meg azt is amit nem akarunk megtudni. Sokkal több könyvet dobtunk ki azért, mert az első fél oldal után nem akartuk megtudni miként vergődik tovább az író. Ismerem a mondást miszerint: „Aki megpróbál mindig kitérni a balszerencse útjából, az a szerencsével sem fog soha találkozni“ de nem hiszek benne, még ha igaz(olható), akkor sem. Amikor már írogattam a szakértőrendszerekről, akkor azonnal kihajítottam azokat a könyveket, amelyek a 1970-es Stanford University „Mycin“ siker sztorival kezdték. Sok kritikát kaptam azért mert régi eredmények és alsóbbosztályú írók nem találhatók írásaim idézetei között. Ezzel úgy vagyok, mint Esterházy, aki egy beszélgetésben azt mondta: „A kritikáktól tanulni... hát azt azért ebben a formában nem tartanám lehetségesnek. A kritikus foglalkozik egy héten át napi másfél vagy két órát ezzel, én meg egész évben napi nyolcat. Nem azt mondom, hogy jobban tudom ezeket a dolgokat, de más jellegű a tudásom. Arra vonatkozóan meg senki nem tud semmit - időnként még én sem -, hogy mi is az, amit én akarok, mi az a sor, amit én most akarok csinálni.“
A VW-ről beszélt egy német előadó egy konferencián. Mikor feltette a költői kérdést mi a problémájuk, kicsit féltem; talán csak nem oda viszi a mesét, hogy egy cég többségi tulajdont akar szerezni VW-ben. Megnyugodtam mikor kimondta: a legnagyobb gondjuk, hogy rajtakaptak néhány menedzsert, akik vállalati pénzből fizettek a kuplerajban. Ez egy eredeti döntés (kirúgni vagy sem azokat akik minden ismert üzleti folyamatot jól csinálnak), és úgy látszik ilyen dolgokról kell dönteni a modern igazgatónak. Valamivel kényesebb meló, mint a mérleget olvasni. „A Trabant útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson.” Idézi Esterházy a Trabant Használati utasításából. Milyen egyszerű röhögni ezen, habár úgy volt. Létezik, hogy a 20 év nem volt elegendő arra, hogy rájöjjünk: "most más a kitűnő útfekvés"? A csodára várva se tudhatjuk milyen az mikor minden más.
Szombaton megnézem, mit tud Chris Argyris Úgy készülök, hogy visszakeresem mi is az, ami megmaradt tőle. Schonnel megalkották a „displacement of concpts“ fogalmat. Írt egy érdekes cikket. Benne van a pakliban, hogy most is érdekeset mond.
