Egy szombaton Zágrábban a reggeli kávét kolleganőmmel ittam. Egyszerű volt a kérdése: - mire nem tudtátok megtanítani coach tanulóitokat? - Nem sikerült elérni, hogy csak elsőosztályú tudást vegyenek meg.
Tavaly Tomi meghívott a kosárlabdaedzők oktatására. Ott meséltem, hogy a kezdő edző nem jelenti azt, hogy az általános iskola csapatával kezdi edzői pályafutását. Kezdheti az első osztályú edző árnyékában. Van egy történet, miszerint egy ember elvonult hatvan évre megvilágosodni. Mikor visszajött, kérdezik tőle: – és mire jöttél rá? – Arra, hogy az élet olyan, mint a forrás! – De az élet nem olyan, mint forrás! – állítja meghökkenve a kérdező. – Lehet, hogy tényleg nem. – válaszolja a megvilágosodott. Igen, kb. ennyire lehet rájönni hatvan év alatt. Mire lehet rájönni egy könyv olvasása után? Másként: ha nem bírja valaki T. Kuhn tanítását, bármikor böngészheti Kovács III Jánost. Persze akkor sem lesz okosabb tőle, meg akkor sem, ha azzal kezdi.
Meséltem a kolleganőmnek az Ő műfajának helyzetéről is. - képzeld el, hogy nem ismered a Te műfajod guruit, akik azt mondják „KM is Dead”, és még mindig a „portál és adatbázis üdvözítő” Kiss III Jóskát olvastatod hallgatóiddal. Van-e, inkább lehet-e a tanárnak felelőssége? Tudhatja a következményeit annak, ha a tanulók Kiss III Jóska könyvéből tanulnak? Igazolhatatlan, hogy azok, akik Davenport-ból tanultak tudásmenedzsmentet sikeresebbek, de a fordítottja is.
