1968-ban ünnep volt a szegedi stadion környékén. Nem azt ünnepelték, hogy kiestek, hanem azt, hogy ott játszott a Fradi. Autogramot kaptam Albert Flóriántól. Emlékszem, olyan nagyméretű kis "a" kezdőbetűvel írta. 24 évig őriztem, de meneküléskor nem került a kofferba. A 90-es évek elején, egyszer a Fradi étteremben ebédeltem, és ott ült a császár két asztallal arrébb, megfordult a fejemben, hogy elmesélem neki, és kérek egy másikat, de minek. Tavaly, Philadelphiában a hotel bárjában, ott állt tőlem néhány lépésre Mintzberg. Megfordult a fejemben, hogy felteszek neki egy kérdést, de minek. Jó tudni, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban. Teljesen más, mikor a kamasz, a szegedi pálya kerítésénél, kunyerál egy autogramot, mint mikor az alsóbbosztályú fizet egy piát a nagyoknak. Kizárt dolog, hogy Albert vagy Mintzberg elküldtek volna a picsába, de illik tudni, hogy hol lakhatok, milyen autóm lehet, hol taníthatok, hol publikálhatok, vagyis ki az én asztaltársaságom. Ennek a világképemnek is rengeteg olvasata lehet.
